Történelem, vallás, filozófia :-)
Posted by Administrator on nov 1, 2025
Két szőke nő beszélget Szent István király szobra előtt:
- Milyen jó pasi! És oda is van írva, hogy 975-1038.
- Ja. Csak azt nem írták ki, hogy Pannon, Vodafon, vagy Témobil.
************
A zsidó gyerek feladatot kap az iskolában: fogalmazza meg, hogy mit jelent az a szó, hogy dilemma!
Gondolkodik, de nem tud semmi okosat kitalálni. Elmegy a rabbihoz és megkérdezi:
- Fiam ezt csak két szóval tudom leírni: ingyen disznóhús!!!!
*************
Szőke vizsgázik
- Ha a 20. század nagy gondolkodói közül beszélhetne valakivel, legyen az akár élő, vagy halott; vajon ki lenne az?
A szöszi rövid gondolkodás után:
- Az élő.
Óriás Kiállítótér Pécsett ! Vagy nem ?
Posted by Administrator on nov 1, 2025
Politikai szócsata veszi körül az EKF egyik kulcsprojektjét, a megyei megvalósítású Nagy Kiállítóteret.
A megyei önkormányzatnál Tasnádi Péter azon nyilatkozata verte ki a biztosítékot, mely szerint olyan kiállítóhelynek nincs értelme, melyben lényegében ugyanazokat a tárlatokat láthatjuk,mint most.
A Nagy Kiállítótér helyszíne. Mekkora tér kell hozzá? Fotó: Hardi András
Újabb pengeváltás alakult ki a nyilvánosságban az Európa Kulturális Fővárosa projekt egyik kulcsprojektje, a megyei megvalósítású Nagy Kiállítótér körül. A minap Tasnádi Péter pécsi polgármester a Népszavának adott interjúban úgy fogalmazott, hogy meggyőződése szerint “annak semmi értelme, hogy egy újabb kiállítóhelyet hozzunk létre a városban, ahol lényegében azokat a tárlatokat láthatjuk, amelyek már most is megvannak”
Szerinte olyan épület kell, amely helyet ad a látogatókat valóban vonzó attrakcióknak. A polgármester úgy látta, ha 2010-ben tényleg a bauhauserek kiállítása lesz Pécsett a legnagyobb szám, azért aligha utaznak a városba Európa vagy a világ távolabbi pontjairól. “Igazán szomorúnak azt tartom – folytatta Tasnádi Péter, “hogy Pécs úgy vágott bele az EKF programba, hogy a város kulturális jövőképét senki nem gondolta végig, így most a projektekhez kell utólag legyártani a stratégiát”.
Tasnádi Péter: a projektekhez kell utólag legyártani a stratégiát
A Baranya Megyei Önkormányzat elnöke szerint Tasnádi Péter nyilatkozatával “gyenge pontnak” minősítette a Nagy Kiállítótér felépítését. Hargitai János lapunkhoz eljuttatott sajtóközleményében egyoldalúnak minősítette a baloldali lapban megjelent sorokat.
Hangsúlyozta: a megvalósítás érdekében a megye lehetőségei szerint mindent megtett, és meg kíván tenni a jövőben is, így például felajánlotta a beruházás önrészének biztosítását. “A megyei önkormányzat mindvégig arra törekedett, hogy meggyőzze a város vezetését, hogy a Nagy Kiállítóteret a megye irányításával kell megvalósítani, és azt a megye projektjeként igyekeztünk kezelni”.
Hargitai János szerint “Pécs ebben azonban eddig nem volt érdemi partner, annak ellenére sem, hogy Tasnádi Péter megyei önkormányzati alelnökként az előző önkormányzati ciklusban nem emelt érdemi kifogást a Nagy Kiállítótérrel kapcsolatban, és szakmai értelemben a tervezett kiállításokkal való megtöltését sem kifogásolta”. Hargitai szerint az ilyen jellegű polgármesteri nyilatkozatok gyengítik a megvalósítás esélyeit, a megye vezetése azonban “az érdemi hatáskörök és azok pénzügyi következményeinek pontos tisztázása után” továbbra is készen áll a korrekt párbeszéd kialakításához.
(Forrás: Internet - www.napilapcsoport.hu)
Kisebbségek :-)
Posted by Administrator on nov 1, 2025
A főnök azt mondja négy dolgozójának:
- Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem Önök közül.
Megszólal a roma: - Sajnos, én kisebbségi vagyok, nem küldhet el, mert panaszt teszek.
Mire a második: - Én pedig nő vagyok, ha elküld, panaszt teszek.
A harmadik: - Én idős vagyok, ha elküld, beperelem hátrányos megkülönböztetésért.
Mindenki a negyedik, fiatal, fehér férfire néz. Az megszólal:
- Azt hiszem, akkor én vagyok a meleg…
Halottaink és élőink
Posted by Administrator on nov 1, 2025
A temetők forgalma a négynapos ünnepben várhatóan nem lesz csekély. (Annyira, hogy a pécsi Központi Temetőnél a Rendőrség, a Közterület Felügyelet erős szolgálattal igyekezett már a kora délutáni órákban kordában tartani a közlekedési káoszt.)
(Forrás: fotohaz.hu)
Amikor elhatározom, hogy a közeli napokban kilátogatok Szüleink sírjához, mindig kavarognak bennem a gondolatok; Anyánk simogató keze, vagy a csintalan gyereknek nyaklevest osztó keze, Apám szigorú tekintete, vagy melegbarna szemében egy könnycsepp-szerűség, mikor unokája megszületett. Gyermekkorom, ifjúságom, felnőtté válásom, vagy az unokákat rájuk bízó, önálló felnőttkorom.
Milliomnyi-milliónyi emlékszikra, melyek a múltból felizzanak és a gondolatok erdejében eltűnnek.
Amikor végre rászánom magam, hogy elindulok, és a sírjuk elé fogok állni, valahogy mindig más szemmel látom az embereket. Olyan lelki másállapot-félébe kerülök, valahogy minden más.
Türelemmel állok sorba az ismerős virágosnál, és nézem, ahogy a hozzátartozók milyen elszánt rohammal igyekeznek bevenni a virágos standokat. Hány- és hány ember átkozódik, szitkozódik, taszigálja a másikat a sorban, csak, hogy öt perccel előbb kapja meg a kiválasztott csokrát, mécsesét, koszorúját, egy szál virágát.
Az autósok. Mintha megkergültek volna; parkolóhelyet keresők, tülekedők, türelmetlenül villogtatók, hangosan rádiózók. Mintha egy fontos bulimeccsen a legjobb helyet kellene kiválasztani - közel a sőrcsaphoz, és közel a játéktérhez. Egy őrült, rohanással teli nap folytatása.
A temető. A temető még ebben az elátkozott, globalizációval és egyéb bántalmakkal sújtott korban is menhely. Nyugalom, csend, béke, méltóságteljesség.
Megszelidíti a könyöklőt, jámborrá varázsolja az imént még vad száguldót, némává az előbb még hangosan, a rádió hangját túlkiabálót.
Szeretteink, halottaink csendben, nyugalomban megkövetelik és megkapják a tiszteletet.
Látom az óvatosan simító kezeket, ahogy eltávolítják a sírra pergő, nedves faleveleket, látom a tűzcsiholók lobbanását, amint a gyertyák, mécsesek kanócát meggyújtják. Látom a meghajolt derekat és lassan mozduló kezet a virágokkal, ahogyan féltve, halkan, tisztelettel elhelyezik azokat a halottaikat takaró földre, kőre, sziklára, márványra, szoborra, urnára. És látom, ahogy gyerek és felnőtt megáll, kezét összefonja, összekulcsolja, fejét lehajtja, és némán beszélget azzal, akihez eljött látogatóba.
Tudom, hisz’ én is azt teszem, hogy ilyenkor tényleg beszélgetünk azokkal, akiknek virágot hoztunk, mert szeretjük őket. Lelkeink ilyenkor összeérnek, és nagyon sokmindent elmondunk az élő világról, nagyon rövid idő alatt.
És csendben elköszönünk, a temető sétányának földjét nézve, lassan, vontatottan sétálunk el. Nézzük a váltakozó sírfeliratokat, olvassuk az ismeretlen neveket. Aztán még visszanézünk a nagykaputól: imbolyognak a színes fények, melyek talán nem is a gyertyák fényei, hanem szeretteink lelkeinek integetése ?
Aki kifelé megy a kapun, nem zajos, nem tolakszik, nem rohan - a halottakat és élőket láthatatlan szállal összeköti a szeretet, a gondolat. “Ne menj még el, kisfiam !” - hallom a hangot. “Apu, Anyu - tudjátok, hogy mindig rohannom kell !” - válaszolnék.
És most nem rohanok. Ők a halottaink, akik mindig velünk élnek. Halottaink és élőink…
A mindenszentek napját hivatalosan 844. óta tartjuk, amikor is IV. Gergely pápa hivatalossá tette az ünnepet. Ekkor azokról a szentekről emlékezünk meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. 2000 óta Magyarországon munkaszüneti nap.
A halottak napját 998. óta tartja az egyház. Az ünnep kezdete valószínűleg összefügg azzal, hogy akkortájt erősen hittek az 1000-ben bekövetkező világvégében. Az emberek igyekeztek a halottakkal jó kapcsolatot kialakítani. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy a fázó lelkek megmelengethessék magukat, s az eltévelyedett halottak visszatalálhassak a sírba, ne kísértsenek. Magyar területeken kiegészült mindez a sírok megtisztításával, feldíszítésével. Ennek célja hasonló volt: A halottak szívesen maradjanak lakhelyükön.