Mit mondunk majd, ha gyermekünk, társunk, barátunk egyszer megkérdezi: "Elmondtad valahol, valamikor, hogy mit éreztél, mit gondoltál, mit tapasztaltál ? Elmondtad, hogy tanuljon, tanuljunk, tanuljanak mások is az esetedből, a történetedből ?
vagy csak csendben, magad elé mormogva, vagy haveri körben néha üvöltve panaszkodtál, dicsekedtél ?"
És akkor csendesen, de jóleső érzéssel elmondhatja: van egy oldal, ahol kiabáltam sikítoztam nevettem és sírtam, de nem maradtam csendben.
Egy kicsiny oldal, mely kitárta ablakát a nagyvilágra, egy kis közösség, ahol nem ismerte egyik a másikat, de amit leírtunk, elmondtunk, abból lehetett tanulni, okulni, megnyugodni, kinyílni.
És, ha Gyermekem, Te is elmondod, hogy mit gondolsz, akkor sok jó embert ismersz meg, akikkel dolgozhatsz, alkothatsz, tanulhatsz, gyereket nemzhetsz, mert számukra a közösség a legfontosabb.
Ugye értenek ?