Zsolnay szobor újraavatása Pécsett
Posted by Administrator on nov 8, 2025
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Pécsiek!
Pécset kultúrált, kreatív - de sikertelen városnak tartják hazánkban. Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, miért alakulhatott ki ez a kép másokban?
Őszintén szólva, a graffitys falakat, a szemetelő embereket, az igénytelenséget, málladozó, elhanyagolt épületeket szemlélve igen erősen kell koncentrálnunk városunk művészeti kínálatára, hogy megfeleljünk a kulturált jelzőnek.
Kétségkívül kreatívak vagyunk, hiszen ennyi ötletet, kezdeményezést, projektet más várostól talán még nem oroztak el, mint Pécstől.
Mégis mitől vagyunk ma sikertelenek? Könnyű volna – az egyébként vérlázítóan igaz - hazai közviszonyokra fogni sikertelenségünket. A döntések és fejlesztési közforrások hihetetlen mértékű fővárosi centralizálására, a vidék erőforrásainak jól szervezett elszívására.
Az igazság azonban ennél keményebb, jórészt magunknak köszönhetjük lemaradásunkat.
Az elmúlt évtizedekben túl sok volt a virtuális siker. A pécsi szellemi elit, a közélet egymással hadakozik kicsinyes tétekért, és nem látja a fától az erdőt.
Kozmopoliták vagyunk a magunk provinciális módján, míg a sikeres városok vezérelve a lokálpatriotizmus. Figyelni kellene a világban zajló folyamatokra. A mindent elsöprő globalizáció mellett, elindult a lokalizáció, helyi közösségek összefogása, közös cselekvése. Ez érdemben fékezi a globalizációt, emellett sikeressé teszi az adott közösséget atomizált környezetében.
Zsolnay korában pedig a városi összefogásra számos példa akadt, csakúgy mint a felelős gondolkodásra is. A Pécsi Közlöny 1907 október 13-i számának visszaemlékezéseiben idézik Zsolnayt: „Mikor szó volt köztünk arról, hogy tulajdonképpen ki az igazán úr, így felelt: Aki minél több embernek tud kenyeret adni, azért erre az uraságomra büszke vagyok.”
Talán éppen Zsolnayhoz kötődő értékek miatt mozdult meg a város szobra érdekében. Amikor megismertem a bedeszkázott szobor történetét, és jeleztem a kamara, majd a város vezetésének, próbáljuk meg a haszontalan politikai viták helyett megismételni múlt század eleji összefogást, magam sem gondoltam, hogy ilyen sikerrel járunk.
A számtalan adomány mellett, nem volt olyan kérésünk a szobor érdekében, amelyet ne teljesítettek volna soron kívül a megkért vállalkozók, hivatalnokok. Csak egy rossz emlék marad az adakozókban és bennünk, az a bizonyos 1 %, amely még hiányzik az igazi 100 százalékos pécsi sikerhez. Reméljük még ez évben ez is meglesz.
Ezt az egy ügyet leszámítva, a szobor körüli összefogás, az adományok, a városi testület gyors reagálása, a közreműködő tervezők, városi tulajdonú cégek, hivatalok és művészek példája mégis csak azt mutatja, a város képes a jó célokért közösen cselekedni, - tud sikeres lenni. Innen, ettől a ponttól kezdve óriási a pécsi kulturális, civil, politikai és gazdasági közélet vezetőinek felelőssége: mert lehet közös célokat meghatározni, lehet e célok elérésére mozgósítani, lehet mindenki számára kedvező megoldásokat találni, - csak mernünk kell végre sikeresnek lenni.
Nekem ezt üzeni Zsolnay Vilmos öröksége.
Köszönöm figyelmüket.
(Forrás: dr. Síkfői Tamás újraavató beszéde Pécs, 2007.)