Jó utat, sok szerencsét Dobány Sándor !
2008. 01. 16. szerző AdministratorHolnap reggel megint elmegy az országból egy tehetséges ember; Dobány Sándor, ismert pécsi keramikus- és épületkerámia művész Skóciába, Glasgowba utazik, mert itthon nem találja meg számítását - egyszerűen nem tud megélni művészetéből, nem tudja eltartani családját. 54 éves. Ha a Google-ba beírják a nevét, akkor kiderül, hogy nem csak Pécsett, hanem az országban, Európában ismert, díjazott művészemberről van szó.
Egyik a legutóbbi munkái közül Szigetváron, a termálfürdőben tekinthető meg: ő tervezte, formázta, égette, csomagolta a díszkerámiát. Több, mint egy évig harcolt, de inkább kért, könyörgött a megdolgozott pénzéért…
Elege lett. Tavaly, vendégtanárként, félévet tanított a világhírű Macintosh Egyetemen. Visszahívták. Nem sokat gondolkodott, míg eldöntötte, hogy a családjával együtt kimegy. Bérelnek egy kis házat, szokott tisztességével, lelkesedésével dolgozik, és ebből normálisan megél. Nem kell reszketve várni a villanyszámlát, a telefonszámlát, gondolkodni azon, hogy kenyeret vegyen, vagy alapanyagot a megrendelt kerámiához.
Mert rendesen megfizetik, időben, annyit, amennyiben megállapodtak. Ha kedve támad, beülhet egy pub-ba, rendelhet egy finom sört, hallgathatja a zenét - nem rándul össze a gyomra a holnaptól.
54 évesen, idegenben újrakezdeni az életet. Vagy inkább el kezdeni élni ?
Dobány Sándor ismert pécsi keramikus- és épületkerámia művész holnap reggel elhagyja az országot. Egy szebb, egy újabb, egy jövő reményében…
…ez siralmas, de majd ha belekerül valami nezetközi szintű művészeti körbe, akkor majd a magyar kultúráért felelős emberek verni fogják a mellüket, hogy ő is magyar! csak az a baj, hogy amig magyarországon él? az a magyar addig nem foglalkoznak vele él-e hal-e?
Sok sikert kivánok a jövöben is Dobány úrnak és igyon egy sört az egészségünkre is.
Iszom !finom is jól is esik !Más íze van,nem azért mert esetleg jobb minőségű hanem a környezet a kocsmában ülők jó hangulata,barátságos mosolya teszi izletesebbé.Itt az egyetemen a kollégák és
a diákok között(kik a világ minden irányából érkeztek)érzem igazán Magyarnak magam és nagyon büszka is vagyok rá!És hihetetles érzés,hogy nem számít honnan érkeztél,csak az amit az „asztalra leteszel”és ez alapján meg is becsülik ez EMBERT
Sok sikert mindenkinek Dobány Sándor Glasgow