Könyvelőként nagyon sokszor, az utóbbi időben túl sokszor, kerülünk olyan helyzetbe, hogy akarva-akaratlanul is betekintést nyerünk a "családi tűzhely fazekába".
Tudjuk, hogy mikor mi rotyog a fazékban, tudjuk, hogy a háziak dús, többfogásos vasárnapi ebédkölteményekről mesélnek, ugyanakkor a konyha mélyén néhány szelet zsíroskenyér hivatott elűzni az éhséget.
"A gyomron nincsen ablak !" - tartja egy régi sváb mondás, mely az a jelentése; mindegy mit, csak tegyél valamit a pocakodban, és hajtss ! Irány a munka !.
És mit tegyen az, aki hajt becsülettel, aki mindent feláldoz, hogy családjának jusson egy kis kenyér, aki szeretné, ha egyszer mindenki körbeülhetné az asztalt, és szeretne késsel, villával aranybarnára sült, ropogós-porhanyós rántotthúst enni ?
Baranya megye hátrányos helyzetű térség; sokan, sokszor, sokféleképpen leírták, tanulmányok születtek róla, de eredménye semmi. Mint az ugar, mikor lassan elsivatagosodik, méterről-méterre kúszik a terméktelen homok, felzabálva a termőföldet, a zöldet, a vizet, az életet, úgy kúszik délről Pécs felé a nincstelenség, a kilátástalanság, a szegénység, a munkanélküliség.
Tegnap, egy nagyon kedves, régi ismerősöm keresett meg a Könyvelőirodában; évek óta könyvelünk neki és családjának. A négytagú család a déli országrészen él (élet ez ?), és talán nincsen olyan dolog, amit nem próbáltak meg, hogy ici-pici vállalkozásukat lélegzethez juttassák. Apa és Anya egymást váltják az üzletben, a rendszerváltás óta nem volt három napjuk, amit egybefüggően pihenni tudtak volna, vagy elmenjenek szabadságra, vagy csak a közeli fürdővárosba, megfáradt tagjaikat kiáztatni. 15 és 16 éves koruk óta dolgoznak, betegen is, gyászban is. lányukat fiúkat taníttaták, szakmát adtak a kezükbe, akik minden módon meg próbálnak segíteni kilátástalan küzdelmükben.
A fiú külföldre ment dolgozni, többször is, de a honvágy mindig hazaűzte, itthon pedig - hiába dolgozik 12-14 órát naponta - nem keres tisztességesen szakmájában. A lány éppen négy helyen dolgozik, hogy tisztességesen megéljen, de nem tudja élvezni munkája eredményét, mert sír a szíve, látva szülei vergődését, mert a sok munkája mellett nem jut idő magára, barátaira.
Szóval, a régi ismerős annyit kért, hogy tegyem már meg, a törvények szerint a lehető leghamarabb, hogy édesapját kijelentjük; nem bírják fizetni a terheket, és a család úgy döntött: apuka legyen az, aki munkanélküli segélyért fog folyamodni, aki kiváltja majd az alkalmi munkavállalói kiskönyvet, és megpróbálja így a szerencsét, a megélhetést…
Képzeljék el; 55 éves ember, aki 16 éves kora óta dolgozik, rendesen, bejelentve. Világéletében fizikai munkát végzett, tette a dolgát csendesen, rendesen. Fél a jövőtől, mert nincs félretett vagyonuk, nincs megélhetőségre lehetőséget nyújtó nyugdíjra kilátásuk. NIncs semmijük, csak az otthonuk, a vágyuk, a reményeik, az akaratuk… 
És az ismerős azért kérte csendben, négyszemközt, mert ő szégyelte, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Nem azok, akik tehetnének, de nem tesznek érte. Á, dehogyis ! A kisember, a dolgos ember, az elszegényedett ember; mert neki a tisztessége megmaradt.
"Hé urak, ti budapesti ebek, hát ne éljen itt magyar bárd ?" Biztosan ezt akarták, ezt akartuk a rendszerváltással ? Biztosan jó irányba megyünk Európába ?
Jobless (munkanélküliség) ?, vagy Jobb lesz ?
55 éves, ereje teljében lévő férfiember, 40 év munka után, kényszerből, családi döntés alapján, munkanélküli segélyért folyamodik…
Nem a kisemberen múlik - ő hatni, alkotni, gyarapítani akar !
Május 13-án, kedden további három embert kellett kijelentenünk. Pedig mi egy kis könyvelőiroda vagyunk csak…
A déli végek - pontos a leírás. Mert itt már vége az országnak, vége az Unionak.
A boldog jövő mindig „ígéretbe van helyezve”, de évtizede nem vezet ide út se. 2010-ben, a választások előtti napokban majd felavatják - várva, hogy boldogan omoljunk az átadó politikusok nyakába, és szavazatunkkal háláljuk meg a késedelmet. Lesz pompa meg minden, fényes ünnepség, dáridóval - továbbá hivatkozás Európára. És majd lassan, mondom lassan, tényleg jobb lehet. De JOB - az nem azonnal lesz, és olyan JOB már nem is kellmajd, amit puszta kézzel el lehet végezni.
De aki nem a két kezével kapar - annak se könnyű -, annak is bitang nehéz kaparnia.
A Déli végeknek vége. Egykor Szulejmán seregét kényszerítették elődeink megfutamodásra, nem is messze innen - Szigetvár várától. Most már Szigetvár vonalát is elhagyta a lassan kúszó liánhoz hasonló munkanélküliség, kilátástalanság, reménytelenség, szegénység halálos ölelése.
Nincs most nemzeti összefogás, nincs most az országot uralók segítsége ? Meg tudunk magunk küzdeni az ellennel ?
Vagy akarnak-e küzdeni, harcolni ellene ? Vagy a székesfővárosban már csak basák vannak ?
Kedves FYGureout!
Off! Kérhetném, hogy vesd be, tedd be magad, pontosabban a blogodat? Kérlek, ezt vedd baráti unszolásnak!
http://joljarok.hu/blogoteka/
Nagyon szomorúan olvastam a cikket és a hozzászólásokat is.
Sajnos ha nem változtatnak honatyáink valamit, akkor az én kis családom is erre a
sorsra jut. Még magam (jelenleg) szerencsésnek mondhatnám, mert van bejelentett munkahelyem
és nem minimálbért kapok. Viszont a párom múltévtől kezdődően kényszervállalkozó. Nem lett jobb a helyzetünk tőle, sőt csak rosszabb. Most az én fizetésem, hitelem és még az önkéntes nyugdíjpénztár hozamomat is felemészti a vállalkozás költségei. Még egy büntetés és padlón lesz az egész család. A fiamat nem tudom taníttatni a párom pedig munkanélkülivé válik. Szép jövőkép. …
Ki lesz a felelős ? Kinek kell majd szégyenkeznie ? Nekem, nekünk szerintem NEM !
Bevallom őszintén még nem tanultam egy kis számvitelt és még nem éreztem a saját bőrömön, hogy mivel is jár egy vállalkozás addig én is azt gondoltam, hogy csak sírnak a vállalkozók, de valójában nagyon is jó nekik. Minden költséget leírhatnak …. ya, ha van miből, ha van bevételük. Na, ez az amivel én anno akkor nem számoltam. Idegeskedni azért, hogy összejön vajon annyi egy adott hónapban, hogy a járulékokat be tudjuk fizetni, hogy minden adminisztráció rendben legyen.
Hát, nem egyszerű feladat, ma már látom és érzem is. Ha elhiszi valaki, ha nem, de ma vettem a páromnak egy kisebb fajta bőröndöt. Ne kérdezze senki, hogy miért. Azért mert egy egész iroda házzal kell mozognia. Bárhol, bármikor, bármit kérhetnek tőle, és ha nem tudja bemutatni, akkor azonnal kap egy szép sárga csekket amin akkor összeg van amiért én félévig dolgozok. Félévig dolgozok érte és akkor a teljes fizimet egy az egyben félre kéne tenni. Semmi rezsi, semmi kaja, semmi ruha, semmi és semmi. Tudom, mondanák most sokan, hogy meg kell tanulni spórolni. Akinek van egy jó receptje erre és neki már sikerült is , annak elküldeném az email címemet. Küldje át ,már nekem is.
Elkeserítő a helyzet. Épen ma olvastam, hogy 3 millió valamennyi a foglalkoztatottak létszáma. Ebben benne van az is aki a „vizsgálat” idején akár egy napi munkaviszonyt is tudott létesíteni. 2 millió valamennyi a regisztrált munkanélküli. Mennyi en vannak, még akik nem regisztráltak csak vannak a nagy semmiből. Szinte már életművészek. Hogyan képesek magukat fenntartani?
Ezek a számok nekem azt bizonyítják, hogy a lakosság fele munkanélküli. Jó, nagy szarban vagyunk. Ezt nem lehet már szépíteni, hiába írta ki a gép, hogy durva obszcén szó, nem találok rá más jelzőt.
Ha ez így van, már pedig így van sajnos nem csak a számok támasztják alá ha nem a tények is. Akkor miért nem hagyják a becsülettel dolgozó és dolgozni akaró embereket ????
Mi lesz a fiammal ? Miből teremt otthont magának? Miből és hogyan tarja el majd a családot ?
Ne csodálkozzunk azon, mikor a fiaink, lányaink azzal állnak elénk, hogy nem akarnak családot alapítani. Ha most lennék tízen éves ( bár úgy lenne ) én is 2x is meggondolnám, hogy alapítsak családot vagy sem. Mire ? A nyomora, a kilátástalan helyzetre ? Örülnék, ha magamat eltudnám látni, fent tudnám tartani !
Elöregszik az ország ? El !
Mire neveljem a fiamat ? Becsületre, tisztességre vagy lopj, csalj édesfiam mert csak az érvényesül ?????????
A minap megint kaptam egy emilt. Az állt benne, hogy milyen leleményes emberek vannak. Szül a nő 5-6 gyereket és beadja állami gondozásba. Majd megy a keresztanyja ( aki véletlenül a szomszédban lakik) és kiveszi a gyerekeket. Az állam örül, hogy megszabadul a kölyköktől a két család meg az állam pénzéből vígan él. Nem kell dolgozni, nem kell idegeskedni. Ez egy ingyen recept volt
Kb mindennel együtt egy gyermek után kapnak 70e ft-ot. Most szorozzuk ezt be ……. ugye milyen sok ! Nekem meg sokk !
Mondtam is a fiamnak, hogy gyorsan csináljon sok-sok gyereket, majd adja állami gondozásba, én meg kiveszem őket. Nem akar velem üzletet kötni , túl büszke. Pedig milyen bomba jó üzlet. Milyen kár, hogy tele van az ország ilyen büszke emberekkel. Pedig ha sokan meglépnénk ugyan ezt, akkor talán egy újabb joghézagra is felhívnánk „atyáink” figyelmét. Hol tehetem meg én azt, hogy a fiamra költsek havi 70e ft-ot ? Sehol !
Na, inkább ezzel foglalkoznának, mint azzal, hogy a becsülettel dolgozó emberek életét tönkre teszik.
Mert nem mindenki olyan leleményes mint 1-ek.
A nincs most nemzeti összefogásról is eszembe jutott valami. Emlékszem még gyermekkoromban mindenki segített mindenkinek. A felnőttek beszélgettek egymással a gyerekek jókat játszottak a friss levegőn. Most mi is van ? Próbáld ki ! Menj át a szomszédodnak segíteni szívességből ……….. aztán kézzel lábbal bizonygathatod, hogy valóban csak szívességből segítettél neki. Na, persze az is kérdés, hogy ebből a szomszéd milyen anyagi előnyre tett szert.
Hát itt tartunk. Ha valakiben mégis felébred a segítő szándék (ami sajnos egyre ritkább, mert ezt is kiölik belőlünk) azt lehet, hogy „megkínozzák” ? !
Nem jól ébredtél, valaki csúnyán nézett rád ? Vannak zöld számok, kék számok meg minden féle számok, amiket felhívhatsz és máris bosszút álltál azon, aki sosem bántott.
Na, nekik üzenem, hogy az éremnek két oldala van !
Nagyon elszomorító ilyen sorokat olvasni. Sajnos ennek a családnak az esete nem egyedi, országos szinten egyre több egyén, család jár hasonló cipőben. Aki vállalkozik az nem bírja a terheket megfizetni, előbb utóbb csődbe megy és egy hatalmas adósságkupacot hagy maga után, amit természetesen behajtanak…
Aki pedig nem vállalkozik, félhet, hogy meddíg van munkahelye. Mikor megy csődbe a munkáltató, meddíg bírja még?
Miért kell így lennie a dolgoknak? Miért kell tönkretenni mindent, amit oly sok ideig tartott felépíteni? Hová lesz így Magyarország?