„Két héttel szerződésének lejárta előtt elfogadta a Pécs Tv Kommunikációs Kft. ügyvezető igazgatójának lemondását a Pécs Holding Zrt. vezetése.
Keresnyei János azért döntött a lemondás mellett, mert véleménye szerint az önkormányzat olyan feltételeket szabott a televízió további működésére vonatkozóan, ami megítélése szerint szakmailag nem vállalható. A jövő egyelőre még bizonytalan, és ez érinti nemcsak a Pécs Tv munkáját, de a Mediterrán Rádió és az Uránia Mozi működését, a tartalomszolgáltatást, a digitális technikára való átállást, a Film Office jövőjét, illetve a televízió nemzetközi kapcsolatainak alakulását.
További részleteket a Pécs Tv este 6 órakor kezdődő Pont Ma című hírműsorában közlünk.”
(Forrás: http://www.pecstv.hu - 2008.06.23.)
Kesu. Csak így, egyszerűen: Kesu. Így ismerte a szakma, a városvezetés, az Európai Nagyvárosi televíziók Szervezete, az ismerősök - szóval mindenki.
Keresnyei János. Így kevesebben ismerik, pedig ezen a néven jött világra, Pécsett. Világ életében mindenért megdolgozott - nagyon alaposan, és mindig megbecsülte a kis dolgokat. Neki a számítógép (A MAC ) nem gép, hanem kedves társ.
Kitartásáról egy példa: kb 5 éve elhatározta, hogy márpedig ő angolul fog megtanulni, mert ez szükséges az európai életbe történő bekapcsolódáshoz. Három év alatt felsőfokú nyelvvizsgát tett, és ma már Európában több helyen tart előadást a szakmájában.
Televíziós, rádiós, újságíró személyiség. Országosan elismert személyiség. A helyi televíziózás tekintélyének, elismertségének egyik oszlopos tagja, 6 évig volt a Helyi Televíziók Országos Egyesületének elnöke.
Megálmodója, egyik atyja a sokak által ismert Hálózatos Televíziók Rt-nek, ahol a helyi televízióknak kívánt egységet, új munkalehetőséget, üzleti lehetőséget nyitni, a helyi műhelyek elszigetelt megjelenését országos megjelenéssel felváltani, kibővíteni.
Az Európai Nagyvárosi Televíziók Szervezetének második éve elnöke. Alkotókészsége, tetrevágyása, akarása felpezsdítette Madrid, Bilbao, Lieg, Brüsszel nevekkel is fémjelzett európai helyi televíziózás életét.
Az integrált helyi média megteremtésének élharcosa; a televízió-rádió-internet-mozi-újság-film szinergiáit kihasználni szándékozó menedzser. Ebbe kellett elbuknia.
Abba kellett elbuknia, hogy egy önkormányzati tulajdonú céggel igyekezett megvalósítani mindezt.
Naív. A végtelenségig naív.
Nem tünt fel neki, méginkább - nem akarta tudomásul venni az irigységet, a kisstílüséget, a dilettantizmust, mely körbevette. Az önkormányzat 2006. januárban elfogadta az integrált médiára vonatkozó, nagyszabású tervét, melyet ő, a szokásos Kesu-elánnal el kezdett megvalósítani. „Tényleg európai !”, „Tényleg ez a jövő !”, „Felkészülés a digitális átállásra !”, „Kiszolgálja és szolgálja az EKF kommunikációs igényeit !” - mondogatták, bíztatták a Városházán.
Igen, biztatták, mert pénzt nem adtak, nem tudtak melléadni. És ő csak bízott, ment előre.
Két éven át hitegették, belezavarták egy reálisnak tűnő, de egyedül meg nem valósítható feladat megoldásába. Minél inkább haladt előre a megvalósításban, annál értékesebb lett a helye, majd hirtelen közölték; nincs tovább, a város a csőd szélén áll, és a legtöbb amit tehetnek, hogy 1999-es színvonalú támogatást adnak 2008-ban; ebből oldja meg.
Aki nem ért hozzá, annak elmondom; 140milliós önkormányzati támogatáshoz 160-170milliós saját bevételt kell összeszedni a meglévő integrált média működtetéséhez - fejlesztés, felhalmozás nélkül. 2008. márciusban egy előterjesztésből tudta meg, hogy az üzleti terv 140milliójával szemben 60milliót tudnak biztosítani. „Nincs pénz, építs le !” - szólt az utasítás. Semmilyen érvelés nem használt. 70ember és családjaik sorsa vált bizonytalanná. A városházi elképzelés szerint kb. 30-40embernek: utilapu…
Nem akarta elhinni; küzdött az embereiért. A gépezet pedig beindult: 6 különféle vizsgálat folyt ellene - mind mellette szóló eredménnyel.
Lázasan kereste a megoldást, de túl nagy értéket hozott össze; valaki(k)nek nagyon fáj a foga rájuk..
Keresnyei János az úttörő munkásságáért Pro Civitate díjat kapott.
Keresnyei János nem bírta tovább; a mai napon lemondott ügyvezetői megbízásáról - három héttel azelőtt, hogy lejárt volna megbizatása.
Felőrölték.
Kesu: a BARÁTOM !
Szerkesztés (2008.06.24. 03:20): Varga Péter vezérigazgató úrnak (Pécs Holding Zrt.) televízióba és a sajtóba tett nyilatkozatából kiderült, hogy Keresnyei János Média Ház projektjének megvalósítására írnak ki pályázatot. Az új ügyvezető feladata lesz a projekt gyakorlatba történő átültetése. Amire nem kapott lehetőséget Kesu, azt majd valaki megcsinálhatja - az ő számára (az új ügyvezető számára) talának fegyvert, paripát és pénzt…
Hogy kétsége se legyen senkinek sem arról, hogy Kesu küzdött, amíg csak bírt, álljon itt két levél, a két utolsó, kétségbeesett kiáltás:
Bizonyára hallottak már a sajtó híradásaiból, hogy új Kormányszóvívői weboldalt helyeztek üzembe, melynek költsége - a híradások szerint - 200.000.000,- Ft, azaz kettőszázmillió forint !!
Mielőtt ítéletet mondanának az összeg nagyságáról, javaslom, hogy kattintsanak a linkre, nézzék meg ezt a csodálatos honlapot !
Mértékadó webtervezői körök szerint, ha beszámítjuk azt is, ami soha nem jutna eszünkbe, az oldal nem kerülhet többe (nagyon erős jóindulattal, erősen felfele kerekítve) 1 millió forintnál. Számoljuk hozzá nagyvonalúan a működési hátteret (gépeket, felügyeletet, klimatizált géptermet, egy karton finom pezsgőt havonta), és legyen ez - mondjuk - összesen 30-40 millió forint (de nagylelkűek vagyunk a számolásnál… )
Hol van a többi pénz ? Mire költötték ?
Oknyomozásunk során egy történetig jutottunk. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a nem véletlen műve ?
Egy ország kis városának önkormányzata elhatározta, hogy a Városháza előtti kutat felújíttatja, ezért pályázatot írtak ki.
Három pályázat érkezett be, közel azonos tartalommal, csak az árakban voltak lényeges eltérések. A Polgármester az ajánlattevők képviselőit egyenként hívta be, hogy nyilatkozzanak az árról.
- Miből tevődik össze az Önök vállalási ára ? - kérdezte a Polgármester a pályázók képviselőit
Az első pályázó - a Balfasz Bt. - képviselője, aki 3 millió forintos ajánlatot tett, így nyilatkozott:
- Egymillió forint az anyag, egymillió forint a munkabér, és egymillió nekem.
A második pályázó - a Tényleg annyiba kerül Kft. - képviselője, aki 6 millió forintos ajánlatot tett, így nyilatkozott:
- Egymillió forint az anyag, négymillió forint a munkabér és közterhei, melyből egyet kapnak a melósok kézhet, és egymillió nekem.
A harmadik pályázó - a Nagyon ügyeskedő Rt. - képviselője, aki 9 millió forintos ajánlatot tett, így nyilatkozott:
- Hárommillió Önnek, Polgármester úr, hárommillió nekem, és három millióból pedig megcsináltatjuk a Balfaszokkal !
Önök szerint a megbízást ki nyerte, és mennyiért ?
Két kisfiú beszélget. A 6 éves így szól a 4 éves öccséhez:
- Te, szerintem itt az ideje, hogy elkezdjünk káromkodni. Most lemegyünk a konyhába anyuhoz, és mondunk valami jó zaftosat. Például én kitalálok valamit, ami „büdös franccal” kezdődik, te meg mondasz valamit, amiben lesz egy „ba’meg”.
A kicsi beleegyezik és elindulnak lefelé a lépcsőn. Anyuka éppen reggelit készít. A 6 éves lép be először és így szól:
- A büdös francba, én müzlit kérek !
Az anya jól eltángálja a bátyót és a lépcsőn felfelé menet még a fenekére húz egy párat, majd rázárja a szobaajtót.
Munkatársaim közül van néhány szenvedélyes horgász. Ahogy idejük engedi, elrohannak egy-egy tópartra, viszik a családot, a bográcsot, a jókedvüket, a társaságot és lelkesen áztatják a madzagot.
Akkor sem keserednek, ha semmit nem fognak (bár az, aki közülük semmit nem fog, számíthat a többiek véget nem érő ugratására - tudják, amolyan horgászmódon… )
Ha végképpen kevés az idejük (márpedig többnyire az, hiszen nagyon keményen, sokat és jól dolgoznak), akkor igyekeznek legalább a közeli akváriumhoz (a kb. 12 km-re lévő, abaligeti tenyérnyi horgásztavat hívják így, mert kicsi, de a gazda gondosan telepítgeti, és nagy nekikészülődés kell, hogy ott valaki ne fogjon valamit 1 órán belül), hogy legalább a tenyerükben érezzék a horgászbot rángatását. A halat nem kell elvinni, aki nem akarja, az nyugodtan, óvatosan visszahelyezheti a vízbe.
Most az afrikai harcsa fogásának van szezonja, a jószág kedveli a felmelegedett vizet, és nagyon tud kűzdeni, igazi sportélményt nyújt a horgásznak. Csalinak gyakorlatilag bármit lehet használni, a kukoricától a nadályig bármit, a mohó, falánk állat bármire rákap.
A kis társaság megérkezett a tett helyszínére, hogy egy kicsit sportoljon, csak éppen a csali maradt otthon… Sebaj, a közeli, a tóhoz tartozó büfében kapható finom juhbeles virsli - csak nagyon drága.
Ámellenben, nemcsak emberi tápláléknak, hanem - mint kiderült - afrikai harcsai tápláléknak is remek; ezek a haljószágok úgy jöttek rá, mint legyek a légypapírra.
Barátaink, fellelkesülve a sikeren, a legközelebbi alkalommal a Tescoban vettek egy csomag virslit; a csomag virsli kevesebbe került, mint a büfében egy virsli. Éljen a Tesco-gazdaságosság !
Szóval, tópartra ér, virsli feldarabol, kioszt (nem megzabál - szerencsére !), mint csali feltűz, vízbe dob, és.. és.. és.. a nagy semmi !!
El tudták azt követni, amit mások csak hosszas, gondos felkészüléssel: semmit nem fogtak. Egészen addig, míg valamelyikük sejtése, ami ott motoszkált a sikertelenség nyomán benne tettre nem fakadt: elballag büfé, veszi juhbeles virsli, feldarabol, feltűz, bedob és.. és.. és.. izomlázat kaptak. Annyi harcsával kellett megkűzdeniük, kiemelni, visszahelyezni, hogy karjaikban zsibongás volt a nap végére.
Komoly emberek lévén még két próbát tettek azonos eredménnyel.
Atyavilág ! Mi lehet a Tescos virsliben ??? (Még jó, hogy nem lehet horgászni az InterSPAR ketchuppal, az Alcatel mobilokkal, a Telstar márkájú MP3 lejátszókkal, a Labtec billentyűzet plusz egerekkel, stb…)
Gyerekzsivajtól volt hangos tegnap Pécsett, a Köztársaság téi óvoda, ugyanúgy, mint majd minden más óvoda. Izgatottak voltak az apróságok - ünneplőben feszengve pislogtak a melegtől és izgalomtól kipirult szüleikre; nem lehetett most a mászókára menni, a homokozóba ugrálni, vagy csúszdázni, semmi ruhakoszosító gyermektevékenységnek nincs most helye.
Évzáró ünnepségre készültek. Most adnak számot arról, amit az óvónénik tanítottak nekik. Amit bemutathatnak szüleiknek. Szerepelhetnek, megmutathatják kis énjüket.
Rövid versecskék, mondókák, énekek. Akadozó, pöszéző hangocskák, melyek hangosan, vagy alig hallhatóan, de mindenképpen szemet nedvesítően szárnyalnak.
Az ünnepség öt órakor kezdődik, persze, hogy az Anyukák már fél ötkor ott vannak; még egy kis igazítás a loknin, még egy kis lesimítás a fidres-fodros ruhán, még egy utolsó villámgyors átöltöztetés (persze, hogy az a büdös kölke mégegyszer lecsúszott hassal lefelé a csúszdán a hófehér ingében, persze, hogy az élre vasalt kis nadrágocskájával belecaplatott a medencébe -cipőstül ). Az Anyukák mindenre fel vannak készülve…
Vagyis… vagy még sem ?…
Nem bizony !
Önmagában is egetverő marhaság, hogy az óvoda elé parkoló-automatát telepítenek - erről már korábban írtunk egy szösszenetet.
Az meg különösen baromság, lelketlenség, hogy a közterület felügyelő (Pécsett a köznyelv lószarrugdósóknak hívja őket) szórakozás az, hogy a lejárt parkolójegy miatt büntetőcédulát ragaszt az Anyukák, Apukák autójára.
Itt nincs lakóház, nincsenek lakók, csak egy belső, aszfaltozott körforgalom van az óvodának és az iskolának.
Láthatja jól a hígagyú is, hogy az óvoda előtt feltünően nagy a forgalom, hogy a gyerekek és szüleik ünneplőben vannak, ha másból nem, ebből rájöhetne, hogy nem feketemise készülődik…
De nem ! Nem jön rá ! Őt ezzel bízták meg, hogy a Városháza parancsát a Városlakók érdekében teljesítse. Közfeladatot ellátó személy. Félve rettegett, pénztárcákat fosztogató cerberus !
Kérdem én tőlük: vannak gyerekeik ? Volt nekik Édesanyjuk ? Vagy őket a nap keltette ki, és nem kell sem Istent, sem Embert ismerniük ?
A havi tervüket éppen a könnyű, gyermekeiknek örülő szülőkön kell teljesíteni ?
) nem gép, hanem kedves társ.
Ambassador Club Pécs
