2008. augusztus 26. kedd
Véget ért a nagy Világjáték, kihunyt az olimpiai láng, hazatértek a sportolók, a nézők pedig feldolgozzák élményeiket, készülnek a következő - Londonban tartandó - Játékokra.
A 302 versenyszám megtartását követően Magyarország a 21-22. helyet érte el az éremtáblázaton, Norvégiával holtversenyben. Az éremtáblázatra 87 ország került fel a 204 induló országból. A mintegy tíz és félezer sportolóból 172 volt az országunkat képviselő, magyar olimpikon.
A nemhivatalos pontversenyben Magyarország a 20. helyen végzett.
Elképesztő teljesítmények, olimpiai- és világcsúcsok, tökéletes, gigantikus szervezés jellemezte az Olimpiát.
Kár, hogy már az első harmadban politikai felhangot kapott a magyarok szereplése.
Sikeres, vagy sikertelen a 172 sportoló 10 érme? Mindenki ítélje meg saját maga. Vajon kivégzik a svéd állam irányítóit, mert „csak ” az 56-ak, vagy a görögöket, mert „csak” az 59-ek lettek az éremtáblázaton? (Mert ahogy Schmidt Pál, a MOB elnöke nekiugrott a magyar kormánynak, ebből ez is következhetne. 
)
Mindenesetre köszönjük valamennyi sportolónknak az élményt, a küzdelmet. Ők (is) sokat dolgoztak azért, hogy képviselhessék hazánkat.
Reméljük, hogy a a következő Olimpiai Játékokon is örülhetünk a magyarok sikereinek, és - ahogyan azt a The Sun című angol lap megfogalmazta:
Mi a vidámságra bízzuk a sikert.
A magyar mérleg 2008-ban
ASZTALITENISZ:
női egyes: Lovas Petra helyezetlen, Póta Georgina helyezetlen, Tóth Krisztina helyezetlen
férfi egyes: Jakab János helyezetlen
ATLÉTIKA:
férfi súlylökés: Kürthy Lajos 34.
férfi diszkoszvetés: Fazekas Róbert 8., Máté Gábor 13., Kővágó Zoltán 21.
férfi kalapácsvetés: Pars Krisztián 4.
férfi 110 m gát: Kiss Dániel 21.
férfi gerelyhajítás: Olteán Csongor helyezetlen
férfi tízpróba: Zsivoczky Attila helyezetlen
férfi 50 km-es gyaloglás: Czukor Zoltán 46.
női 10 000 m: Kálovics Anikó 22.
női hétpróba: Farkas Györgyi 28.
női rúdugrás: Molnár Krisztina 26.
női 400 m: Petráhn Barbara 35.
női maratonfutás: Teveli Petra 65., Rakonczai Bea feladta
női 100 m gát: Vári Edit 36.
női kalapácsvetés: Orbán Éva 34.
női gerelyhajítás: Szabó Nikolett 22.
női 5000 m: Papp Krisztina 27.
női 20 km gyaloglás: Füsti Edina 39.
BIRKÓZÁS:
kötöttfogású 66 kg: Lőrincz Tamás 8.
kötöttfogású 74 kg: Bácsi Péter 5.
kötöttfogású 84 kg: Fodor Zoltán 2.
kötöttfogású 96 kg: Virág Lajos 17.
kötöttfogású 120 kg: Deák Bárdos Mihály 8.
szabadfogású 74 kg: Veréb István 20.
szabadfogású 96 kg: Kiss Gergely 8.
szabadfogású 120 kg: Aubéli Ottó 8.
női 63 kg: Sastin Marianna 15.
CSELGÁNCS:
nők, 48 kg: Csernoviczki Éva 7.
nők, 57 kg: Baczkó Bernadett 7.
nők, 70 kg: Mészáros Anett 7.
férfiak, 66 kg: Ungvári Miklós helyezetlen
férfiak 100 kg: Hadfi Dániel 7.
férfiak +100 kg: Bor Barna helyezetlen
EVEZÉS:
férfi könnyűsúlyú kétpár: Varga Tamás, Hirling Zsolt 14.
KAJAK-KENU:
férfi K-1, 500 m: Vereckei Ákos 6.
férfi K-1, 1000 m: Benkő Zoltán 9.
férfi K-2, 500 m: Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor 4.
férfi K-2, 1000 m: Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor 5.
férfi K-4, 1000 m: Magyarország (Sík Márton, Beé István, Vereckei Ákos, Bozsik Gábor) 5.
férfi C-1, 500 m: Vajda Attila 9.
férfi C-1, 1000 m: Vajda Attila 1.
férfi C-2, 500 m: Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály helyezetlen
férfi C-2, 1000 m: Kozmann György, Kiss Tamás 3.
női K-1, 500 m: Kovács Katalin 4.
női K-2, 500 m: Kovács Katalin, Janics Natasa 1.
női K-4, 500 m: Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Janics Natasa) 2.
KERÉKPÁR:
országúti mezőnyverseny: Kusztor Péter 66., Bodrogi László helyezetlen
férfi egyéni időfutam: Bodrogi László 27.
BMX, férfiak: Radasics Péter helyezetlen
BMX, nők: Hódi Anikó helyezetlen
hegyikerékpár, férfiak: Parti András 23.
KÉZILABDA:
nők: Magyarország 4.
LÖVÉSZET:
női légpuska: Tóth Anita 35.
női légpisztoly: Csonka Zsófia 29.
női sportpisztoly 30+30 lövés, 25 m: Csonka Zsófia 32.
női skeet: Igaly Diána 13.
női 3×20 lövéses összetett kisöbű sportpuska: Tóth Anita 37.
férfi légpuska: Sidi Péter 6.
férfi dupla trap: Gerebics Roland 9.
férfi kisöbű sportpuska, 50 m, fekvő: Sidi Péter 39.
férfi kisöbű sportpuska 3×40 lövéses összetett: Sidi Péter 25.
MŰUGRÁS:
női 3 m: Barta Nóra 12., Kormos Villő 24.
ÖKÖLVÍVÁS:
64 kg: Káté Gyula helyezetlen
60 kg: Varga Miklós helyezetlen
48 kg: Bedák Pál helyezetlen
51 kg: Kalucza Norbert helyezetlen
81 kg: Szellő Imre 5.
ÖTTUSA:
férfiak: Horváth Viktor 19., Balogh Gábor 26.
nők: Vörös Zsuzsanna 20., Gyenesei Leila 24.
SÚLYEMELÉS:
férfi 77 kg: Baranyai János helyezetlen
TENISZ:
női egyéni: Szávay Ágnes helyezetlen
női páros: Szávay Ágnes, Arn Gréta helyezetlen
TORNA:
férfiak: Gál Róbert egyéni összetett: 82.; lólengés: 65.; talaj: 74.; korlát: 74.
nők: Böczögő Dorina egyéni összetett: 52.; ugrás: 12.; felemás korlát: 72.; gerenda: 64.; talaj: 54.
TRIATLON:
nők: Szabó Zita 38.
férfiak: Kuttor Csaba 47.
ÚSZÁS:
férfi 50 m gyors: Takács Krisztián 9.
férfi 100 m gyors: Makány Balázs 28.
férfi 100 m mell: Bodor Richárd 19., Gyurta Dániel 24.
férfi 100 m hát: Rudolf Roland 36
férfi 100 m pillangó: Madarassy Ádám 50.
férfi 200 m gyors: Kovács Norbert 35.
férfi 200 m mell: Gyurta Dániel 5.
férfi 200 m hát: Rudolf Roland 19., Balog Gábor 31.
férfi 200 m pillangó: Cseh László 2., Kerékjártó Tamás 22.
férfi 200 m vegyes: Cseh László 2., Kerékjártó Tamás 17.
férfi 400 m gyors: Gercsák Balázs 32.
férfi 400 m vegyes: Cseh László 2., Kis Gergő 6.
férfi 4×200 m gyorsváltó: Magyarország (Kis Gergő, Kerékjártó Tamás, Kozma Dominik, Kovács Norbert) 13.
férfi 1500 m gyors: Kis Gergő 19.
férfi hosszútávúszás, 10 km: Gercsák Csaba helyezetlen
női 50 m gyors: Dobár Éva 41.
női 100 m gyors: Tompa Orsolya 40.
női 100 mell: Pecz Réka 41.
női 100 m hát: Szepesi Nikolett 24.
női 100 m pillangó: Dara Eszter 13.
női 200 m gyors: Mutina Ágnes 11.
női 200 m mell: Bor Katalin 27.
női 200 m hát: Verrasztó Evelyn 17., Szepesi Nikolett 18.
női 200 m pillangó: Boulsevicz Beatrix 18., Kovács Emese 27.
női 200 m vegyes: Verrasztó Evelyn 9., Hosszú Katinka 17.
női 400 gyors: Kapás Boglárka 29.
női 400 m vegyes: Hosszú Katinka 12., Jakabos Zsuzsanna 13.
női 800 m gyors: Nagy Réka 26.
női 4×200 m-es gyorsváltó: Magyarország (Mutina Ágnes, Verrasztó Evelyn, Dara Eszter, Jakabos Zsuzsanna) 6.
VITORLÁZÁS:
férfi szörf: Gádorfalvi Áron 19.
női szörf: Detre Diána 22.
Laser: Berecz Zsombor 30.
VÍVÁS:
női kard, egyéni: 14. Nagy Orsolya
női párbajtőr, egyéni: Mincza Ildikó 3., Szász Emese 12.
női tőr, egyéni: Knapek Edina 5., Mohamed Aida 10., Varga Gabriella 12.
női tőrcsapat: Magyarország (Mohamed Aida, Knapek Edina, Varga Gabriella, Ujlaky Virginie) 4
férfi párbajtőr, egyéni: Boczkó Gábor 4., Imre Géza 12., Kulcsár Krisztián 18.
férfi kard, egyéni: Szilágyi Áron 15., Nemcsik Zsolt 18., Decsi Tamás 19.
férfi párbajtőrcsapat: Magyarország (Boczkó Gábor, Imre Géza, Kulcsár Krisztián, Kovács Iván) 5.
férfi kardcsapat: Magyarország (Decsi Tamás, Nemcsik Zsolt, Szilágyi Áron, Lontay Balázs) 7.
VÍZILABDA:
nők: Magyarország 4.
férfiak: Magyarország 1.
[eredménytáblázat forrása: origo]
Kategória: Egyveleg és egyebek | Nincs hozzászólás »
2008. augusztus 6. szerda
Tisztelt Nagyarcúak, Kedves Magyar Barátaink!
(Kínai Kálmán régi piacos barátai kértek meg minket, hogy juttassuk el a következő üzenetet a magyar nagyközönséghez.)
Valljátok be, utáltok minket. Mi is utálunk titeket, de ezúttal beszéljünk csak rólatok.
Panaszkodtok, hogy tönkretettük a könnyűiparotokat. Röhögtök, hogy minden termékünk gagyi. Rinyáltok, hogy büféink elárasztották városaitokat. Rettegtek, hogy megmérgezünk benneteket az édes-savanyú szószunkkal. Szorongtok, mert már mindenütt csak kínai árut kapni - nemcsak a piacokon és boltjainkban, hanem plázáitokban, márkaboltjaitokban, műszaki áruházaitokban is. Mindenhol. Anyáztok, hogy csempészáruval töltjük meg az országotokat. Hogy mindent hamisítunk. Hogy ellopjuk szellemi termékeiteket. Hogy nem tanuljuk meg tisztességesen a nyelveteket.
Nem mondhatnánk, hogy mindez alap nélkül való. Azonban tisztázzuk: nem mi kezdtük. Hanem ti. Ti, nyugatiak.
(A nyugatiakhoz titeket, magyarokat is hozzászámolunk; legalábbis amikor Nyugaton jártok, mindig azt hangsúlyozzátok, hogy mennyire nyugatiak vagytok. Persze amikor felénk kolbászoltok, megpróbáltok állítólagos ázsiai eredetetekkel kicsikarni némi szimpátiát, de nem gondolhatjátok komolyan, hogy csak azért, mert valamelyik ősötök kétezer éve talán épp a mi határvidékünket fosztogatta, olcsóbban fogjuk adni nektek a zoknit és a processzort. Szóval maradjunk abban, hogy ti is a Nyugat része vagytok.)
Mi évezredekig remekül megvoltunk nélkületek, eszünkbe sem jutott, hogy áruinkat rátok tukmáljuk, s az még kevésbé, hogy bármit is vegyünk tőletek. Ti jöttetek hozzánk, hogy vehessetek egy kis selymet, porcelánt, teát, csupa olyan dolgot, aminek gyártásához bénák voltatok. Ha már ott voltatok, kaptatok a termékeinkből valamennyit, bár az üzleten nem mi gazdagodtunk meg, hanem a ti kereskedőtársaságaitok.
Aztán feltaláltátok a „szabad kereskedelem” nevű dolgot, ami tőlünk teljesen idegen volt. S mivel mi nem akartunk alkalmazkodni, jöttek a hadihajóitok, szétlőtték a kikötővárosainkat, megbénították a belső hajóforgalmunkat, s ha ellenálltunk, lemészároltatok minket. Mindezt azért, hogy szabadon hozzájuthassatok kincseinkhez, s hogy eladhassatok nekünk mindenféle szir-szart, amire semmi szükségünk nem volt - olcsó angol szövetet, ópiumot (amit egyébként Indiában termeltettetek rabszolgamunkával) és vasutakat. Tízmilliószámra mentek tönkre a kézműveseink, csatornai hajósaink és rakodómunkásaink, elitünk pedig kábítószeretek rabja lett. Aztán a sanghaji parkba kitettétek a táblát: „Kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés”.
Ami titeket, magyarokat illet, mondhatjátok, hogy a fentiekből lényegében kimaradtatok. De ez nem azért volt, mert jó fejek voltatok, hanem azért, mert gyengék. Amikor aztán egyetlen egyszer alkalmatok adódott belénk rúgni, meg is tettétek: a bokszerfelkelés idején nyalka magyar huszáraitok is ott masíroztak a nagyhatalmak büntető expedíciójának tagjai között, s jutalmul Tiencsinben egy egész városnegyedet kaptatok „koncessziós területként”, ahol aztán alig építettetek bármi maradandót. S akciótokra annyira büszkék vagytok, hogy Hadtörténeti Múzeumotok bejáratát ma is az ekkor tőlünk zsákmányolt kínai ágyúk szegélyezik.
Amikor aztán a Nyugathoz, hozzátok képest mintegy száz év késéssel nekiláttunk, hogy ősi birodalmunkat modern nemzetállammá alakítsuk át, az egész Nyugat kínai nacionalizmusról, nagy-han sovinizmusról, erőszakos asszimilációról sikoltozott. Nyaldossátok a tibetiek sebeit, de azért hadd tegyük fel a kérdést: Hol van a független Baszkföld? Hol ülésezik a szuverén breton parlament? Hány skót kérte, hogy Nagy-Britanniához tartozhassék? S ki hívott be titeket Irakba, Afganisztánba?
***
Na de térjünk vissza a gazdasági agresszióra, amire ti tanítottatok minket, s amivel mostanában vádolni szoktatok.
Hát igen, az utóbbi időkben fordult a kocka, s most mi árasztunk el titeket az áruinkkal. De talán nem elhanyagolható különbség köztünk, hogy mi - saját határainkon kívül - nem alkalmazunk erőszakot. Még a görény mongoloknak sem sózunk oda, pedig azok igazán megérdemelnék. Senki nem kényszerít rá a világon senkit, hogy kínai alsógatyában járjon, kínai csap alatt mosson kezet, kínai polcra pakolja a könyveit, kínai laptoppal blogoljon. Mindezt ti választjátok nap mint nap. Persze lassan már nincs is más választásotok, de erről is csak ti tehettek, hiszen nem volt igényetek a drágább, máshol gyártott cuccokra.
Az meg aztán pláne nem a mi hibánk, hogy olcsók vagyunk. Asszonyaitokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy pár dollárért napi 12-14 órát görnyedjenek a varrógép előtt. Csakhogy ők erre nem hajlandók, a mi asszonyaink igen. Ti is kalapálhatnátok a sárhányót, csavarozhatnátok a barkácsgépet, polírozhatnátok az asztallapot, szerelhetnétek a bicikliváltót, sodorhatnátok a kábelt, fújhatnátok az üveget látástól vakulásig fillérekért, s aludhatnátok a munkahelyeteken, vagy egy zsúfolt munkásszálláson a földön, csakhogy nem teszitek. Aztán csodálkoztok, ha a mi termékeink olcsóbbak. Persze ne higgyétek el a mítoszt, miszerint mi, kínaiak, szeretünk dolgozni. Valójában ugyanúgy utálunk, mint ti. Csakhogy ha mi nem dolgozunk, éhen halunk. Nálunk nincs nyugdíjrendszer, nincs ingyenes oktatás és egészségügy, nekünk annyink van, amennyit kínkeservvel megkeresünk. Dolgozunk hát, mert muszáj: nekünk nemcsak magunkat kell eltartanunk, hanem gondoskodnunk kell idős szüleinkről, valamint gyerekünk tandíjáról, a bölcsödétől az egyetemig. Ha nem muszáj, mi se dolgozunk: állami hivatalnokaink például a legtetűbbek a világon, de ez legyen a mi bajunk (bár ebben lassan beelőztök…) . Mondhatjátok, hogy a kínai termékek rabszolgamunkával készülnek, sérülnek az emberi jogok stb. Pedig nem: a munkásokat senki nem kényszeríti dolgozni, s éppen annyi pénzt kapnak a munkaerejükért, amennyi annak a piaci ára. Amennyit ti, vásárlók készek vagytok fizetni a munkájukért. Egyébként ha van valami ötletetek arra, hogy hogyan lehetne másként, mint iszonyú kemény munkával eltartani a világ népességének 21%-át a termőterület 7%-án, szóljatok, a megoldási javaslatot továbbítjuk illetékeseinknek.
Ha el akarjátok lesni a titkunkat, nem kell Vuhuba utaznotok. Elég, ha átmentek a bűzös Deák téri aluljárón a lerohadt Kiskörutatok alatt. Van odalenn mindenféle bolt, újságos, virágos, ilyesmi. Az egyik fülkét egy ázsiai család bérli. Figyeljétek meg jól, az a bolt hajnaltól késő estig nyitva van. Már mindenki rég bezárt, már a koldusok is hazamentek, de ők továbbra is árulják a cigit, csokit, piát. Méghozzá jórészt magyar árukat, mert még a Pécsi Dohánygyár termékeinek értékesítésében is ügyesebbek, mint ti. Na, ők speciel vietnamiak, de ti úgyis kínainak nézitek őket, úgyhogy a lényegen ez nem változtat. Vagy menjetek ki a Hold utcai vásárcsarnokba. A földszinten van vagy hat kifőzde, köztük egy kínai büfé. Az öt magyar kifőzde délután kettő felé, miután a környék irodistái és brókerei mind jóllaktak, fogja magát, és bezár. Csak a kínai büfé marad nyitva, úgyhogy az a néhány ember, aki valami miatt ebédszünet után megy csak ebédelni, kénytelen cukros disznót enni. Nem nagy üzlet ez, délután pár ezer forintot lehet csak keresni, de ők mégis mindenkit kiszolgálnak mindaddig, amíg a piac külső kapuit le nem lakatolják a biztonsági őrök.
***
Azt mondjátok, hogy az áruink szarok. Akkor, baszki, minek veszitek őket? A helyzet az, kedves barátaink, hogy az egyszer használatos zoknijainkat, a rázós karácsonyfaizzóinkat, a hulló szőrű plüssállatainkat úgy veszitek, mint a cukrot. Amikor kimentek a Négy Tigrisre, vagy bementek a sarki Pagoda Áruházba, pontosan tudjátok, hogy mire számíthattok. Mégis hozzánk jártok vásárolni. Ráadásul az igazság az, hogy bármit bármilyen minőségben képesek vagyunk legyártani, ha megbízható űrhajóra volna igényetek, s meg tudnátok fizetni, azt is szállítanánk. De ti jobbára a gagyit veszitek, így mi sem törjük magunkat. Megjegyezzük továbbá, hogy a kínai áruk zömét nem is mi hozzuk be - a ti nagykereskedőitek, árubeszerzőitek, üzletkötőitek járják be Kínát, hogy felhajtsák vagy legyártassák a legolcsóbb árut. Gondoljátok, mi kopogtatunk a Tesco, az Ikea vagy a Praktiker ajtaján? A francokat, ők jönnek hozzánk - ti meg megveszitek, amit mi rájuk sózunk.
Szemünkre vetitek, hogy csempészünk, adót csalunk, nem fizetünk vámot. Szerintetek hogy tud bárki becsempészni nyolc konténer tornacipőt? Eldugja a hátsó ülés alá? Vagy az övtáskájába? Nem, a megoldás egyszerűbb: le kell fizetni a ti vámosaitokat, hogy kerülje el a figyelmét pár tonna áru, vagy értékelje a cuccot a valós ár tizedére, s így a vám is tizede lesz a normálisnak. Nekünk vérünkben van a megvesztegetés - mondjuk úgy, a kultúránk szerves része -, de ahhoz, hogy sikerrel járjunk, arra is szükség van, hogy ti elviseljétek és fenntartsátok a világ egyik legkorruptabb állami rendszerét. Ne feledjétek, a korrupcióhoz legalább két fél kell, s mikor mi idejöttünk, a másik felet már itt találtuk. Ha pedig - a korrupciótol most tekintsünk el - adóhatóságotok hagyja, hogy adót csaljunk (a ti kisvállalkozóitokat basztatja helyettünk) , rendőrségetek, hogy árut hamisítsunk (titeket traffizik helyette) , ellenőrző szerveitek sora, hogy mérgező, veszélyes, értéktelen szemetet árusítsunk (titeket büntet helyette nyuszika és a kalap módszerrel) , akkor talán először a saját házatok előtt kéne sepregetnetek, s csak utána megtalálni minket. Természetüknél fogva boltjaink, üzleteink, éttermeink nem titokban működnek, hanem teljesen nyilvánosan, bármikor bejöhettek ellenőrizni, lecsaphattok ránk, razziázhattok. Ha tovább folytathatjuk nem egészen törvényes tevékenységünket, akkor bizony ti vagytok a hülyék.
Ami pedig a márkahamisítást illeti, arra kár is a szót vesztegetni. Ha valaki akkora barom, hogy hamis Nike pólóban szeretne járni - ezt kétszáz méterről fel lehet ismerni -, s mi kielégítjük ezt az igényét, akkor inkább dicséretet érdemlünk, mint gyalázkodást. Nem csapunk be senkit. Vagy szerintetek bárki is komolyan gondolja, hogy az Arany Sárkány Üzletházban valódi Adidas sporttáskát kap? Bár, amilyen hülyék vagytok, még ezt is el tudjuk képzelni.
Hasonlóan nevetséges, amikor azért kárhoztattok minket, mert büféink minden városotokat ellepték. Pedig itt is ti voltatok a barmok. Amikor a rendszerváltásotok idején bezártak az üzemi étkezdék, menzák, kifőzdék, vállalkozóitok kárpótlási jegyekkel és lila zakókkal csencseltek, ahelyett, hogy észrevették volna a piaci rést, s gyorsétkezdéket nyitottak volna. Mi voltunk, s lényegében máig mi vagyunk az egyetlenek, akik olcsón, gyorsan, kiszámítható minőségben meg tudjuk tölteni a gyomrotokat. Mi nem túrtunk ki senkit a helyéről: az általatok elhagyott lyukakat béreltük ki, s hoztuk létre országotok legnagyobb gyorsétterem-hálózatát. A kaja, amit adunk, valóban gyalázatos - de nektek ez is jó (egyébként már rég tönkrementünk volna). Mi pedig, nem tudjuk, megfigyeltétek-e, nem járunk a saját büféinkbe. Nektek se lenne muszáj, mégis megteszitek, hát magatokra vessetek.
Sokat röhögtök rajtunk, amiért nem tudjuk megtanulni a nyelveteket. Nos, a helyzet az, hogy nem is akarjuk. Hiedelmeitekkel ellentétben eszünk ágában sincs elfoglalni az országotokat, vagy akár csak végleg megtelepedni benne. Nem olyan jó hely ez. Sőt, nem akarunk titeket elkeseríteni, de Shenzhen, Shanghai, Qingdao, Hangzhou sokkal jobb helyek. Mi azért jöttünk ide, hogy pénzt keressünk, s ha elég pénzt kerestünk ahhoz, hogy továbbállhassunk egy jobb helyre, akkor továbbállunk. Aki igazán sikeres volt közülünk, az már rég továbbállt Angliába, Franciaországba, Amerikába. Sokan visszamentek Kínába, mert ott is jobb lehetőségek vannak, főleg, ha az embernek sikerült összegyűjtenie némi tőkét. Eszünk ágában sincs magyar állampolgárságért folyamodni, már csak azért sem, mert ezzel elvesztenénk a kínait, ami nem feltétlenül jó üzlet. Ráadásul a hülye, folyton változó jogszabályaitok miatt nem is érdemes hosszú távra terveznünk, mert tizenöt átgürcölt év után is sokszor azon múlhat egy-egy tartózkodási engedély meghosszabbítása, hogy a bevándorlási hivatalban az ügyintéző hölgyet előző este megdugták-e, s ha igen, mennyire. Egyszóval nem fogjuk azzal tölteni a drága időnket, hogy a bonyolult nyelveteket magoljuk - s ha lehet, gyerekeinket is a kínai-magyar kétnyelvűbe, az amerikai iskolába meg az IBS-be adjuk.
***
Szóval lehetne egy kicsit kisebb az arcotok. Az igazság az, és kérünk titeket, ne sértődjetek meg, hogy képmutató, igénytelen és ostoba olcsójánosok vagytok. Mi azt mondjuk: ahelyett, hogy embargó alá helyeztek minket, inkább gyártsatok olcsóbb és jobb cuccokat, mint mi. Ahelyett, hogy bojkottáljátok áruinkat, inkább próbáljatok olyasmit gyártani, amire nekünk is szükségünk van, s amit csak ti tudtok készíteni. Ahelyett, hogy a hülye politikusaitokat külditek hozzánk - akik úgysem csinálnak semmit, csak esznek-isznak és a ti pénzeteken nézik meg a Nagy Falat -, lepjék el Kínát az ügyes üzletembereitek a visszautasíthatatlan ajánlatokkal. És rinyáljatok kevesebbet, dolgozzatok többet.
Köszönjük szíves figyelmeteket. Reméljük, azért barátok maradunk.
Üdvözlettel:
A kínaiak
Kategória: Humor, kikapcsolódás, Sírjak, vagy nevessek ? | Nincs hozzászólás »
Ambassador Club Pécs
