Gondolatok a könyvelésen túl…

Cigánygyerek szól az apjának:
- Idesapám, csuklik a ló!
- Itasd meg, fiam!
- De nem úgy, össze!

Néhány tucat perccel ezelőtt kaptam az interneten egy írást, „Kiszivárogtak a 2009. évi emelt szintű matematikai írásbeli tételek…” címmel.

Természetesen, nem a matematikai tételekről volt szó, hanem arról, hogy a mai életünk nyomán összeszedtek 7 humoros matematikai feladatot, mely kizárólag a cigányokról, a cigányok bűnözéséről szólt. Egy közülük álljon itt példaként:

5. Dr. Lakatos Jokey és képzett munkatársa, Sándor, a vasúti sínek műszaki vizsgálatával foglalkozik. A hibásnak, illetve ISO 9001 minőség-biztosításnak nem megfelelő vasúti síneket egyből eltávolítják. Ha egy óra alatt, az éjszaka sötétjében, 4 pár sínt tudnak felszedni és egy IFA-ra felrakni, mennyi idő alatt tudják megszüntetni a Tárnok és Mezőberény közötti 225 km hosszú vasútvonalat, ha nappal is dolgozhatnak?

Őszintén megvallom, hogy egy jó pár pillanatig én is a tréfa, és a felfokozott közhangulat befolyása alá kerültem; nem tellett el 2 perc, és máris egy bejegyzést kerekítettem belőle, és megjelenítettem ezeken az oldalakon, és rögtön el is küldtem a linket néhány, késő este még az interneten barangoló ismerősömnek.

Az egyik ezt írta vissza: „Durvaaa! Fel fognak kötni.. ” És ez kicsit elgondolkodtatott. Vicces kijelentésnek szánta, nem komolyan gondolta, mégis sok-sok gondolat végigfutott rajtam.

Nem, nem a fenyegetettség kimondása! Arra egyáltalán nem is gondoltam (csak azért írom le, mert most, amikor írom ezeket a sorokat, akkor tudatosult bennem, hogy lehetséges ilyen vetülete is a kérdésnek - beszéd szinten).

De nem ezért vontam vissza perceken belül az írásomat, hanem azért, mert úgy érzem, hogy ez a fajta harag, és gyűlölet, ami most a cigányság felé áramlik nem biztos, hogy teljesen jogos. Sokkal inkább érzem mesterkélt politikai machinációnak, amit sötét politikai erők irányítanak. Amolyan „… szarban az ország gazdasága, tereljük másra a figyelmet..” Azt sem tudom, hogy melyik oldalról, és miért, hiszen ennyire nem értek a kérdéshez, csak a józan paraszti eszemre hallgatok:

- Amikor az irodában valamelyik kolléganő elkövet egy szarvashibát, akkor egy pillanat alatt ő válik a fekete báránnyá, és egy pillanat alatt képes elfelejteni az ember akár az éveken át tartó, szorgos kitartó munkáját, odaadását, hűségét. Csak az elkövetett hibáját emlegetjük fel, és minden rossz mintájává tesszük. Pedig csak egyet hibázott, ami - valljuk be őszintén - bármelyik szakmabelivel, bármikor előfordulhat. De most az ő hibázását emlegetjük…

- Amikor Michael Phelps ügye kipattant a közelmúltban, akkor egy csapásra elfelejtődött a két egymást követő olimpián nyert 14 aranyérme és 2 bronzérme. Az volt a sajtó számára, a fontos, hogy most vétkezett. Nem volt lényeges, hogy mennyit küzdött, dolgozott, mennyi mindenről mondott le, mennyi mindent nyert, az volt a fontos, hogy „bűnözött”.

- Amikor zsidó vicceket hallunk, jókat kacagunk, amikor üzleti sikereikről hallunk, akkor könnyen odaragasztjuk „…persze, mert zsidó”. Ha a zsidó összefogásról hallunk, akkor egyenesen a „.. zsidó világuralomról, a zsidók által irányított összeesküvésekről” ír néhány szerző. Meg sem fordul az a fejünkben, hogy talán el kellene tanulni tőlük, hogy talán nekünk, magyaroknak is össze kellene fognunk…

- Amikor cigány vicceket hallgatunk, persze, hogy jókat nevetünk a furcsa beszédükön, szokásaikon. És szívesebben vesszük tudomásul, hogy belterjesek, fineszesek, a dolgok könnyebbik végét megfogók, és - manapság ez a divat - bűnözők. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy kiváló emberek vannak közöttük. Például nem sokan ismerik Kalányos Katát, a pécsi könyvtár igazgatóját, de sokan ismerik a 100 tagú cigányzenekart, Bari Károly költő, vagy a Bibliát roma nyelvre fordító Vesho-Farkas Zoltán nevét bizonyára többen ismerik, vagy azt tudják-e, hogy a magyarországi roma festészet színbeli és képi fantáziája felülmúlja a nyugat-európaiét?

Könnyebb, sokkal könnyebb általánosítani, a negatívat elővenni, mintsem a valóságot felderíteni, és azt tudomásul venni. Az nem szenzáció, azt csak úgy van…

Én is kacagtam a romákról szóló viccekről. Mert valóban - sajnos - van bennük életszerű. A felkapott szörnyű és kevésbé szörnyű bűnesetekre alapozva általánosít.

Pedig a romák, a zsidók, a szerbek, a szlovénok, a sokácok, a svábok, a tótok, a ruszinok, a románok, görögök, lengyelek, cigányok és még sorolhatnánk a hivatalos nemzetiségi neveket, és a lakosság által használt csúfneveket, mégiscsak mind-mind magyar.

Lehet, sőt biztos, mindegyik más-más szokással, kultúrával bír, de magyarok. Úgy, mint bármelyikünk. Vannak köztük jók, és rosszak, szépek és csúfak, okosak és buták, gonoszak és bűnözők.

De nézzünk körbe egy kicsikét - a többség csendben teszi dolgát, elborzad a kisebbség ámokfutásán, és sokáig felemlegetik, mert az nem szokványos, az nem természetes.

Tudomásul vesszük, természetesnek vesszük, nem emlegetjük, a svábok szorgalmát, a zsidók összetartását, az örmények kereskedelmi képességét, a cigányok muzikalitását, a magyarok leleményét - de mégis csak a rosszat emeljük ki. Miért?

Ha körbenézünk magunk körül, mint átlag állampolgárok, akkor mindannyiunknak van nagyon remek ilyen-olyan-amolyan nemzetiségű ismerőse, tudnánk sorolni a jó példákat. Miért nem adunk azoknak is hangot? Miért a szemét, a mocsok telepedik ránk? Miért nem söpörjük el a ganét, és miért nem emeljük piadesztára a jót?