Könyvelőiroda és Partnerei Közösségi oldal

Már a tolvajt is meglopják az interneten címmel dünnyög kedves barátom blogjában arról a jelenségről, hogy írásait, szakírásait rendszeresen lopkodják az RSS-hírcsatornájáról, majd raknak rá még valamilyen hirdetést is, és - gyakorlatilag - fáradozásmentesen dupla hasznot zsebelnek be; egyik részről a cikk értéke miatt növekszik a látogatottság, másik részről pedig a nagyobb látogatottság növeli a reklámbevétel növelésének esélyét.

Először - az internetezésben kevésbé járatosaknak - elmondjuk, hogy mi is az RSS? És hogyan is lehet használni?

Bizonyára többen felfigyeltek már rá, hogy sok honlap olvasásakor a böngészőjük (Internet Explorer (IE), FireFox (FF), Opera, Safari, Chrome, Mozilla, stb. - ezek a legnépszerűbb böngészők) keresősorában, és/vagy a honlapon látható egy grafika, ami - jellemzően így néz ki:

Vagy gyakran látható a honlapon belül egy RSS-jelzés:

Az RSS eredeti verziója a 0.9-es volt, amit a Netscape tervezett a „My Netscape” portál számára. A Netscape marketingesei később leegyszerűsítették és elnevezték az új verziót Rich Site Summary-nek.

Az RSS használata megkíméli a felhasználókat attól, hogy az ilyen megoldást használó oldalakat rendszeresen kelljen látogatniuk az új tartalom ellenőrzése miatt, vagy levélben kelljen értesítést kapniuk erről. A böngészőjük (keresőjük) képes ellenőrizni az RSS-t használó weboldalakat a felhasználó helyett és képes megjeleníteni a frissített cikkeket. (Például a csak hetente-havonta frissülő, de egyébként érdekes blogokat nem kell minden nap meglátogatni, hogy van-e rajtuk új bejegyzés - ha van, akkor az megjelenik a feed-olvasóban.)

A felhasználók az RSS-csatornákra történő feliratkozás révén előre beállíthatják, hogy honnan szeretnék a friss híreket megkapni, így több (tíz, száz) oldal hírei egyetlen felületen hozzáférhetők, kezelhetők lesznek, nem kell mindegyiket végiglátogatni a felhasználót érdeklő információ megtalálására. A feliratkozáshoz be kell írni a csatorna címét az olvasóprogramba, vagy a illetve az (esetleg az ) ikonra kattintani a böngészőben.

A frissítés történhet egészen gyakran, pár tízpercenként is, így folyamatosan zajló események nyomon követésére is lehetőség van. A csatornákat lehet például tartalmuk szerint szűrni, elemeiket időrend vagy más szempont alapján rendezni.

Ennyi technikai kitérő után térjünk vissza az eredeti problémára!

Látható, hogy könnyedén értesülhet bárki a legfrissebb tartalmakról, és amennyiben kellően ügyesen állítja be a keresőjét, az RSS-olvasóját, akkor gyakorlatilag azonnal értesülhet arról, ami őt a leginkább érdekli. (Ha a beállított RSS-hírforrásokat automatikusan, egy általa meghatározott rend szerint csoportosítja, akkor már készen is van a saját kedvenceiből összeállított honlap, melyet a szakzsargon RSS-aggregátoroknak, RSS hírek gyűjtőjének nevez. Ilyen oldalak pl. a PÉCS-BARANYAI BLOGGEREK, vagy az ÉLETMÓD-EGÉSZSÉG-ÉLETSTÍLUS oldalak is.)

Na, de ki, és hogyan használhatja fel az én írásaimat, az én munkám gyümölcsét, amit az én honlapomon közzétettem, és még RSS hírforrásként is üzemel a honlapom?

A probléma érzékeltetéséhez egy egyszerű példát mondok, hogy a problémát mindenkivel érzékeltessem, ne csak a guruk értsék azt, amiről beszélek:

1./ Való igaz, hogy az udvarra kitett perzsaszőnyeget nem „illik” elcsóreszolni, sőt, nem is szabad, hisz’ az udvar magánterület.

2./ Az utcai frontra kiterített szőnyeget sem illik elvinni, mert annak jellegéből egyértelműen azonosítható, hogy az nem ellopásra, hanem csak szellőzésre van kirakva, a tulajdonjog egyértelműen azonosítható.

3./ Az utcán lévő tekercs szőnyeg kérdése már érdekesebb kérdés:

a.) lefújta a szél a kerítésről, és a körülményekből látszik, hogy ki a tulajdonos (szellőztetnek, tárva nyitva ajtó-ablak, több szőnyeg a kerítésen)

b.) egy költöztető autóról lepottyant a tekercs szőnyeg, és akárhogyan nézzük, nem látunk a közelben költözködőket, a szőnyegben nem találunk a tulajdonos adataira vonatkozó címkét bevarrva, vagy a hátuljára tintaceruzával beírva, így becsületes megtalálóként beszolgáltatjuk a hivatalnak, aki vagy megtalálja a gazdáját, vagy sem. Ha megtalálja, akkor jogosultak leszünk a szőnyeg értékének bizonyos részére.

c.) kitették az utcára a kuka mellé, hogy az vigye el, akinek szüksége van rá, vagy akinek ez a dolga.

Ha az RSS híreinket mindenféle jelölés nélkül kitesszük, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy viszi boldog-boldogtalan - az, akinek szüksége lehet rá. És ugyanúgy lehet ez az érdeklődő olvasó (hisz’ - elméletileg - az ő kényelmére szántuk), vagy a „másodfelhasználó”, akinek szüksége van rá (pl. az RSS-aggregátor gazdája).

Hogyan jelöljük meg híreink, RSS híreink felhasználhatóságát? Varrjunk bele tulajdonjogot jelölő címkét? Írjuk a hátuljára tintaceruzával a tulajdonos elérhetőségét? Tulajdonképpen igen!

Vannak olyan technikai megoldások, melyekkel RSS-híreink csak akkor érhetőek el, ha pl. megadja az olvasó az adatait, és az RSS híreket emailben kapja meg, vagy éppen olyan megoldás, hogy csak a fizető ügyfelek juthatnak hozzá a hírforráshoz.

A hétköznapi blogger számára kényelmetlen megoldás lehet minden bejegyzésébe befűzni egy kódsort, ami lehetetlenné teszi az olvasást, de az sem megoldás, ha kikapcsolja az RSS hírforrást (főleg, ha azt sem tudja, hol van, és hogyan kell kikapcsolni), mert akkor látogatottságából is komolyan veszíthet.

Nos, a legkézenfekvőbb megoldás, ha rendelkezünk a honlapjainkon megtalálható tartalmak felhasználhatóságáról. Ezt megtehetjük egyszerű módon: a honlap láblécében feltüntetjük, hogy „Copyright ©: Minden jog fenntartva!”, vagy éppen azt, hogy „Terjesztés a előírásai alapján!”

Akkor még gondosabban járunk el, és szerzői jogainkat még sikeresebben védhetjük meg, ha létrehozunk egy oldalt, egy menüpontot, melynek pl. a „Jogi nyilatkozat” címet adjuk, és abban részletesen leírjuk, hogy mit lehet, vagy éppen mit nem lehet tenni honlapunk tartalmával.

Ne feledjük! Ha találunk egy szőnyeget, egy pénztárcát, egy értéktárgyat, egy hírt, akkor kutya kötelességünk keresni a jogos tulajdonosát, és a tulajdonra való konkrét utasítás esetén a tulajdonos előírásait követni! Ha nem ezt tesszük, akkor nem becsületes megtalálók (és új tulajdonosok), hanem bűnelkövetők vagyunk.