Könyvelőiroda és Partnerei Közösségi oldal

Szerencsére, egyre többen ismerik fel, hogy a mai életben szinte elengedhetetlen az interneten történő megjelenés, legyen szó akár üzletről, akár politikáról, akár csak saját kedvtelésünk bemutatásáról.

Sajnos, az idősebb korosztály nagyobb része (úgy 35-40-től felfelé) hidegrázást kap attól a szótól, hogy számítógép; tudja nagyon jól, hogy ma már ajánlatokat, szerződéseket, útmutatókat, tájékoztatókat jellemzően emailben küldenek az üzleti partnerek. Tudja jól, hogy a legfrissebb híreket az internetről gyűjtheti be, hogy a világháló sztrádáin élvezet száguldani. Tudja jól, hogy haladni kellene, de nem meri megkérdezni, hogy mit jelent ez, vagy az, szégyenli megkérdezni (főleg egy lényegesen fiatalabbtól), hogy mit és hogyan kell csinálni. Szakembert kell hívnia, ha véletlenül kitörli postafiókját, és kész pánikban van, ha a bekapcsoláskor nem jelentkezik be gépén a megszokott hírportál kezdőlapja.

Tudja jól, hogy kicsinyke üzletének, cégének szüksége lenne egy internetes bemutatkozásra, termékei, szolgáltatásai bemutatására, néhány kedvelt képének közzétételére, örömének, bánatának, eredményeinek közhírré tételére, de mégis lemerevedik a gondolattól: „Hogy a fenébe írjak egy honlapra, egy blogba, hogyan üzemeltethetnék egy saját oldalt, amikor éppen csak emailt tudok írni, éppen csak a szövegszerkesztőt tudom alapfokon használni?”

Ez az! Ennyi elég is!

Ismételten csak szerencsére, létezik egy nagyon könnyen kezelhető rendszer, melyet úgy hívnak: WordPress. Egy ingyenes, kiforrott, gyors, publikációs rendszer, melyhez elegendő annyi tudás, amennyi van. Aztán egy kicsi bátorság, egy kicsi segítség, és a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig , bármilyen honlap összeállítható, üzemeltethető. Ha bármely szakaszban megakadunk, akkor ott van a WordPress Magyarország Közösség, akik készségesen segítenek.

Mielőtt azonban ennyire belemélyednénk a dolgokba, meg próbáltam összeszedni néhány olyan alapkérdést, melyet a Közösség látogatóinak egy része privát levélben szokott feltenni, merthogy nyilvánosan - úgy gondolja - nem meri feltenni.

1. Mi az a domain név?

A domain név (ejtsd: domen, domén) olyasmi, mint a nekünk írott levél címzésén a név, helység, utca, házszám, irányítószám. Olyasmi, mint a mobilszámunk. Csak egy darab van belőle a világon, és ezek az adatok alkalmasak arra, hogy levélben, vagy mobilon megtaláljának bennünket, és csak bennünket. Ha nem balfék a postás, akkor nem a szomszéd utcában, ha nem tárcsáz mellé a hívó, akkor nem a gyerek mobilja; a mienk és csakis a mienk.

2. Mi az az IP-cím?

Bizonyára sokan ismerik a Morse-abc lényegét: a készülék egyik oldalán a kezelő bekapcsolja, vagy megszakítja az áramot, amit a másik oldalon kis sípolás, füttyentés, koppantás jelez. Az abc minden betűjéhez hozzárendeltek egy pontot és/vagy egy vonást (adott időegység alatt rövidebben, vagy hosszabban tartották ki- és bekapcsolt állapotban a jeladót, ami lehet egy hajólámpa is). Pl. az angol abc leggyakrabban használt betűje az E betű, melyhez egy pontot (.) rendeltek (éppen csak lenyomták a morze készülék karját), a második leggyakoribb betű a T, melynek a jele egy vonás lett (_), és az abc minden betűje, valamint a számok 0-9-ig kaptak egy-egy pont és vonás kombinációt.

A Titanic például ezt a jelet sugározta folyamatosan:

SOS … _ _ _ …

(Bármilyen jól hangzana is, az SOS jelzés semminek sem a rövidítése. Így tehát nem a „Save Our Souls” (Mentsétek meg lelkeinket), nem a „Save Our Ship” (Mentsétek meg a hajónkat) és nem a „Stop Other Signals” (Szüntessetek be minden más jelzést) kifejezésekből származik. A segélykérés általános Morse-kódját (…– – – …, azaz ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti) az 1906-os berlini Nemzetközi Rádiótávírási Egyezményben fektették le mégpedig azért ezt, mert nagyon könnyű Morse-távíróval leadni. Csupán a véletlen műve, hogy ez SOS-ként „fordítható le”.)

De mi köze az IP-címnek és a Morze-abc-nek a mi témánkhoz?

A számítógépek egymás között számokkal beszélnek, mégpedig hasonló elven, mint a Morze-távíró. A számítógépben lévő elektronikai eszközökben kettő állapot létezik, vagy megy rajta áram, vagy nem. Amikor áram halad át rajta, akkor az a bekapcsolt, vagy 0 (nulla) állapot, amikor pedig nem, akkor az a kikapcsolt, vagy 1 (egy) állapot. Ha azt nézzük, hogy egységnyi idő alatt hányszor van ki és bekapcsolva (hányszor változik a 0 és 1 állapot), akkor könnyű felfedezni a hasonlóságot: adjunk minden betűnek számnak, írásjelnek, stb. hasonló megfeleltetést, mint Morse és készen is vagyunk.

Vagyis a kettes számrendszerrel, két érték (a 0 - bekapcsolt - , és az 1 - kikapcsolt - állapottal) minden leírható, és már csak olyan eszközök kellenek, melyek kellően gyorsan futtatják és mérik ezeket a jeleket, változtatják az állapotukat, meghatározott törvényszerűségek szerint. Pl. a 3857 decimális szám megfelelője a kettes számrendszerben =0011 1000 0101 0111.

A kétállapotú elemeket felhasználó berendezéseket olyan digitális jellel kell működtetnünk , amely szintén kétféle értékű lehet, vagyis szokásos szóhasználattal. Egy-egy kétállapotú elem egy adott időpillanatban egy elemi bináris egység, 1 bit feldolgozására, tárolására alkalmas, amely tehát, 0 vagy 1 értékű lehet. Egy számítástechnikai adat megadásához általában több bitre van szükség. Ezt a bit-sorozatot adatnak nevezzük. A szó összetartozó 8-bites részének szokásos neve: Byte (bájt).

Minden, az internetre kapcsolt számítógépnek van IP-címe, ugyanakkor egy-egy konkrét cím nem kötődik feltétlenül egy-egy géphez: egyes gépeknek több címük is lehet (ilyenkor a különböző címek rendszerint a számítógép különböző hálózati eszközeit azonosítják), vagy több gép osztozhat egy címen, vagy a gép IP-címe rendszeresen változhat (ez különösen a lakossági internetszolgáltatón keresztül kapcsolódó otthoni számítógépekre jellemző).

Az IPv4 szabvány szerinti IP-címek 32 biten ábrázolt egész számok, amelyeket hagyományosan négy darab egybájtos, azaz 0 és 255 közé eső, ponttal elválasztott számmal írunk le a könnyebb olvashatóság miatt (pl: 192.168.42.1). A címek felépítése hierarchikus: a szám bal oldala (vagy szakmai nevén a legnagyobb helyiértékű bájt) a legfelső szintet jelenti, és jobbra haladva az ez alatti szinteket kapjuk meg, például egy szolgáltatót, a szolgáltató alatti ügyfeleket, és az ügyfelek alatti egyes számítógépeket.

Az internetet használó számítógépek minden tranzakció során (például egy weboldal megjelenítésekor) megadják IP-címüket, ami révén elvileg be lehet azonosítani az adott gép helyét és tulajdonosát, illetve egy adott géppel végzett tevékenységekről sok információt lehet gyűjteni. A gyakorlatban a számítógépek jelentős része az internetszolgáltatójától rendszeresen új IP-címet kap, így azonosítása csak a szolgáltatók együttműködésével lehetséges.

3. Mi a domain név és az IP-cím összefüggése?

A domain név az internetre csatlakozó számítógépek azonosítására szolgáló név. Az azonosítás műszakilag az IP-címekkel történik, ezek könnyebb megjegyezhetősége érdekében vezették be. Minden domain névhez tartozik egy IP cím.

Valljuk be őszintén, ha azt mondja a szolgáltatónk, hogy az internetes címed 987.012.543.612, akkor nagyot néznénk, és több tucat kedvenc oldalunk nehezen lenne, mert nehezebben jegyzünk meg hosszú számsorokat, mint neveket.

Próbáljuk ki! Írjuk be a böngészőnk keresősorába a következő számsorozatot: 195.228.240.145, majd nyomjunk egy Enter gombot; pontosan oda jutunk, mintha azt írtuk volna be: http://www.origo.hu.

Tehát, ha az internetszolgáltatótól vásároltunk egy domain nevet, pl. szilvi.hu, vagy konyvelozona.hu, vagy word-press.hu, stb., akkor az pontosan olyan, mint amikor az önkormányzaton a kezünkbe nyomják a lakcímkártyát; X. Y. lakik itt, és itt, ilyen utca, ilyen szám alatt. Csak a mi tartózkodási helyünket azonosítja, és nem másét. (Ha tudják a lakcímnyilvántartó kártyánk számát, akkor az arra illetékesek meg tudják állapítani, hogy ki vagyok, hol lakom, és szépen lassan minden illetékes tudomást szerez róla, hogy ott lakom - a postástól, a vízműig, az APEH-től a körzeti orvosig mindenki. Ha kapcsolatba akarnak kerülni velem, akkor ott keresnek. Ugyanúgy, ahogy az interneten az IP címek alapján azonosítják tartózkodási helyemet; a partneremnek elég, ha megtalál, nem érdekli, hogy miképpen, technikailag az internetszolgáltatóm végzi el a háttérmunkát.)

4. Ki a tárhelyszolgáltató, mi a tárhely-szolgáltatás?

Az mindenki számára nyilvánvaló és közismert, hogy a számítógépben lakozó eszközök közül az adatok tárolásáért a winchester (HDD - Hard Disk Drive), és/vagy a CD (Compact Disk), és/vagy a DVD (Digital Video Disc), és/vagy a FDD (Floppy Disk Drive), és/vagy az USB (Universal Series Bus) - másik nevén PenDrive (ejtsd: pendrájv) a felelős, hogy csak a leggyakoribbakat soroljuk fel.

Ezeket az adattárolásért felelős eszközöket, berendezéseket összefoglaló néven háttértáraknak nevezzük.

Amikor egy levélben barátunk elküldi a közös bulink képeit, vagy barátnőnk elküldi a képes receptgyűjteményét, akkor a levél mellékletét elmentjük ezeket a számítógépünk egyik sarkába, hogy később úgy nézzük át őket, hogy nem kapcsolódunk az internetre.

Amikor feleségünk önfeledten ünnepli az X. házassági évfordulónkat, és a mi bánatos ábrázatunkról kárörvendően kétszáz fotót készítenek barátaink, akkor a digitális fényképezőgépek háttértárolójáról (igen, az a kis lapos izé is adattároló!) a számítógépünk háttértárolójára másoljuk az adatokat, és ott tároljuk őket. Ha kedvesünk szól, hogy „Drágám, mutasd meg a szüleimnek az x., az y., a z. évforduló képeit!”, akkor mi pattanunk, és a háttértárolóból néhány kattintással elővarázsoljuk a képeket, hogy a drága mama megkönnyezhesse az ő édes kicsi lányának nagy-nagy szerencséjét…

Alapelv: Nincs az a háttértároló, amit ne tudnánk rövid idő alatt kinőni. Nincs az a winchester, ami hamar-hamar ne telne meg.

Egy idő után egyszerűen a levelek, a képek, a receptgyűjtemények, a műszaki leírások, a katalógusok, a zeneszámok, a filmek egyszerűen elárasztják a gépünket. Mindegyik rendkívül fontos számunkra valamilyen okból, és ugyanúgy nem szeretnénk egyiktől sem megszabadulni, mint a dédnagymama, vagy a nagymama attól az irtózatosan gusztustalan vitrinben tárolt, horgolt terítőre helyezett, porcelán nippjétől…

Egy idő után nagyon fárasztó egy-egy kirándulás képeiért elrohanni a résztvevőkhöz, vagy egy-egy zeneszámot, filmet összevadászni gyűjtőtársainktól, meg egyébként is alig van már helyünk a háttértárainkon, az asszony megmérgezéssel fenyeget, ha megveszem a negyedik winchestert is, amikor ő kinézett magának egy cuki kis cipőt, vagy új szőnyeget az előszobába…

Ilyenkor jön a megoldás: a tárhelyszolgáltató. Az interneten vannak olyan szolgáltatók, akik azzal foglalkoznak, hogy hatalmas mennyiségű háttértárolót vásárolnak, és abból bocsájtanak díjazás ellenében (vagy látszólagosan ingyen - akkor meg reklámhellyel fizetünk) rendelkezésre helyet adatainknak.

Ahogyan a nevében benne van: a tárhely-szolgáltató (háttér)tároló helyet szolgáltat számunkra. Egészen magyarul: addig, míg valamilyen módon kiegyenlítjük a háttértároló bérleti díját, kapunk egy bazi nagy (igényeinknek megfelelő) háttértárat, ami nem a mi számítógépünkön lakik, hanem a tárhely-szolgáltató számítógépében, és mi akkor érjük el az interneten keresztül, amikor akarjuk, annyi ideig ameddig akarjuk (ameddig igényünk van rá és fizetjük), sőt! Ezt a címet megadhatjuk barátainknak, ismerőseinknek, hogy oda tegyék az adataikat, meg onnan vegyék el, amire szükségük van, mi meg a saját gépünkről úgy rendezgetjük, hogy nem löttyen ki a fröccsünk sem, és nem kell kidugnunk az orrunkat sem, a munkahelyi rendezvény képeinek összeszedéséért.

5. Mi az a honlap, mi az a blog?

A honlap (homepage - ejtsd: hómpédzs) az internet útjai mellett lévő üzletek, szórakozóhelyek, kulturhelyek kirakatai, bejáratai és boltjai, a házak kertjei, a lakótelepek parkjai, maguk a lakóterek, a közösségi terek, azok minden csillogásával és sötét árnyaival.

A honlap olyan kiállítótér, ahol a tulajdonos egy nagy üvegablak mögött bemutatja a világ számára a termékeit, szolgáltatásait, életét, de akár halálát. A tudomány és - olykor - a sületlenségek széles tárháza, az információk megosztásának szervezett tere.

A honlap manapság már olyan ismertető, tájékoztató eszközzé, de leginkább tartozékká vált az embernek, mint a névjegykártya, vagy a televízió, vagy a mobiltelefon.

Vállalkozások számára elengedhetetlen az üzleti életben való érvényesüléshez, új piacok, új vásárlók megismeréséhez és megnyeréséhez.

Magánszemélyek számára olyan közkedvelt közösségi szokásoknak ad teret, mint a blogolás, a személyes képgalériák megosztása, vagy akár a fórumozás.

Amikor begépeljük a böngészőnk (Internet Explorer, vagy Firefox, vagy Safari, vagy Chrome, vagy Opera, stb.) keresősorába, hogy http://www.konyvelozona.hu, vagy http://www.sakraft.hu, vagy http://www.word-press.hu, stb. akkor erdményként a képernyőn megjelenik az illető domaintulajdonos honlapja, illetve a honlap kezdőlapja, az első oldal. Aztán bóklászhatunk a kínálatban a menüpontok segítségével, és kedvünkre, éjjel-nappal bármikor körbenézhetünk mindazon dolgok között, amit a tulajdonos számunkra meg kívánt mutatni.

A blog olyan honlap, ahol - jellemzően - a magánszemélyek személyesebb benyomásaikat teszik közzé, ahol nyíltan - adott esetben akár a névtelenség, vagy felvett álnév mögé bújva - véleményt, bírálatot mondanak - ki-ki saját vérmérséklete, beállítottsága, neveltetése, szocializációja szerint, de… korlátoktól mentesen!

A blog név a web és a log (napló) szavak összevonásából (weblog), és annak rövidüléséből keletkezett szó. Egyik óriási előnye, hogy a hagyományos honlapokhoz képest erősebb párbeszéd alakul ki a blog írója (írói) és az olvasók között. Éppen ezt a tulajdonságát felismerve (hogy közvetlenebbül lehet elérni az érdeklődők) a vállalkozások alkalmazzák a céges blogolást, vagyis ötvözik a hagyományos honlap és a blog pozitív tulajdonságait.

6. Mi az a WordPress? Mi az a blogrendszer?

Kezdjük a kérdés megválaszolását hátulról: A blogrendszer olyan modulokból, részekből álló számítógépes programrendszer, amelynek építőköveiből (moduljaiból) a honlapot/blogot építők több-kevesebb munkával változatos formában összeállíthatják saját oldalaikat.

A mai modern blogrendszerek/honlapépítő rendszerek közös tulajdonsága a modularitás, a bővíthetőség, az egyes részfeladatokhoz (videómegjelenítés, hírlevélkészítés, fórumozás, internet áruház, bejelentkezés, hozzászólások nyomon követése, stb.) előre elkészített elemek, a könnyű telepíthetőség és kezelhetőség, a gyorsaság, a kis erőforrásigény.

Számtalan fizetős és ingyenes blogrendszer érhető el (természetesen az interneten keresztül) a felhasználók számára, csak néhányat megemlítek a példa kedvéért: Wordpress, Joomla!, Drupal, e107, GuppY CMS, phpBB, punBB…

Aki szeretne magyar nyelven kipróbálni, megnézni néhányat közülük, azoknak szeretettel ajánlom a CMSAward oldalait.

Most már könnyen kitalálható - aki a címből esetleg még nem jött volna rá -, hogy mindezek közül a WordPress blogrendszer az egyik legkiválóbb, legkönnybben kezelhető, legnépszerűbb blogrendszer. A szavamon kívül bizonyítja az elnyert díjak minősége és mennyisége, valamint a WordPress letöltésszámlálója. És ez a több, mint 3millió letöltés „csak” a legújabb verziót jelenti…

Illusztrációként mutatok egy tucatnyi WordPress-alapon működő oldalt. Csak rá kell kattintani a kívánt névre, és a böngésző egy új oldalon megnyitja a Wordpress blogrendszerrel készített legváltozatosabb megjelenésű, tematikájú, minőségű oldalakat. Ugyan a tartalmakat is érdemes figyelni, de most azt szeretném bemutatni elsősorban, hogy ugyanazzal a blogmotorral mennyire változatos megoldások léteznek. A honlapok/blogok változatosak, és szinte bármelyiket el tudja készíteni bárki, ha érez elhatározást, szándékot, késztetést, akaratot önmagában. Annyi tudással, amennyi van. Nyilván nem a New York Times rendszerével kell kezdeni, de odáig eljutni sem lehetetlenség. A Wordpress szinte kézenfogva vezeti a honlap/a blog alkotóját.

Ugye, hogy mennyire változatosak? Szándékosan mutattam be nagy szórást, de aki kíváncsi a pillanatnyilag legnépszerűbb blogokra, az a WordPress hivatalos oldalán megtekintheti a listát ezen a linken.

— Folytatás hamarosan következik —