Gondolatok a könyvelésen túl…

Elkészítési idő: kb. 60 perc

Hozzávalók:

• 1/2 karika házi, húsos hurka
• 40 dkg sertés darálthús (lapocka)
• 3 dl „A” rizs
• 1 ek sertészsír
• 1 fej vöröshagyma
• 3 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 ek őrölt, csípős pirospaprika
• 1 kk őrölt fehér- vagy színes bors
• 1 kk egész római kömény
• só, majoranna, fűszerek ízlés szerint

A hurkát megszabadítom a bőrétől, majd hüvelykujj-köröm méretű kockákra vágom. A vöröshagymát vékonyan felkarikázom. Lábosba rakom a kanálnyi sertészsírt, nem felejtek el alágyújtani. A vöröshagymát aranysárga színig dinsztelem, majd beleteszem a zúzott fokhagymát. Kevergetés közben hamarosan aranybarna színre vált a készítményünk, amikor az evőkanálnyi piros paprikát belezúdítom, és élénken kevergetem pár másodpercig, hogy ne égjen oda az egész hóbelevanc, de a hagymás-zsíros lé alaposan elkeveredjen a paprikával.

A darált húst beleöntöm, majd gondosan megkeverem, hogy szép, egyenletes piros-vörös színe legyen. Továbbra sem hagyom magára az alapot, hanem folyamatosan kevergetem (a tűz élénk alatta, merthogy valami pörköltszerű eredményt várok tőle, rövid lével, amit saját maga enged). Amikor a darált hús fehéredik, beleöntöm a felkockázott húsos hurkát, és továbbra is végzem a fakanállal a körkörös mozgást.

Amikor - 2-4 perc múlva úgy látom, hogy már majdnem kezd odakapni, tapad, akkor egy decinyi vizet aláöntök, megkavargatom, és mintegy 5 percig időnként megkeverve hagyom, hogy kicsit nedvesebben rottyanjon egy-kettőt, majd kb. 6-7 deciliter vizet öntök hozzá - mintegy kétszer annyit, mint amennyit a rizs várhatóan fel fog venni. Ízlés szerint sózom, és őrölt fehér, vagy fekete borssal kínálom meg. (Ne feledjük, hogy általában a házi hurka kellően sós.)

Nem kell izgulni, hogy túl sok lesz a víz, mert majd annyival tovább fogjuk főzni, hogy elmenjen belőle a felesleg. Attól függően kell a vizet adagolni, hogy ki, milyen rizst használ. Nagy általánosságban a rizs a saját térfogatának mintegy kétszeresét veszi fel folyadékból a főzés közben.

A víz hozzáöntését követően rögtön beleteszem a rizst, rendesen összezagyválom, és az igazán kevés, főzéshez használt eszközt elmosogatom, hogy elférjek a tálalással.

Az újraforrástól számított mintegy 20-25 perc múlva nem árt, ha ránézünk, és újra alaposan átkavarjuk, majd időnként rápislantunk, keverjük-kavarjuk, hogy ne égjen le az alja. egészen addig végezzük ezt az odaégés-elhárítást, amíg az állaga el nem éri az általunk kedvelt szintet (én úgy szeretem, amikor a rizsszemek nem tapadnak össze csomóban, de nedvesen tapadósan állnak össze - nem egybeállnak, hanem egymáshoz tapadnak a használt többi anyaggal).

Az elkészült hurkás rizses húst egy nagyobb, mély porcelán tányérba öntöm, átkavarom, a tetejét tetszés és ízlés szerint kis tejföllel, piros paprika szórással, petrezselyem zöldjével díszítve, kanállal mélytányérba kínálom.

Azt igazán nem hangsúlyozom, hogy finom, hűvös, rozéfröccs-hegyek illenek hozzá.