Vörösboros vadpörkölt recept - írhattam volna így is a címet, de ez egy annyira saját recept, hogy nem akartam ennyire egyszerűen leírni.

Hozzávalók (8 személyre):

Mindenekelőtt néhány vadászó barát, aki gondoskodik a vadhúsokról (mai beszállítóink: Englert Gyula - vaddisznó lapocka és Kasó Tamás - szarvas nyak. Nagyon hálás köszönet nekik!).

• kb. 2 - 2,5 kg vadhús (nem a száraz részükből)
• 3 db mocskos nagy fej vöröshagyma
• 10 - 15 gerezd fokhagyma
• 1 + 1 l száraz, jó minőségű vörösbor
• só, bors, lestyános zöldség, csípős pirospaprika, Steve Strong (azaz: Erős Pista), szegfűbors, vörösbors
• házi sertészsír (nem olaj!)

A vadpörkölt elkészítése nem különösebben megerőltető feladat; mintegy 3 óra alatt kötve-fűzve készen van, de illik nagyon odafigyelni minden mozzanatra, hogy nehogy mezei pörköltet produkáljunk barátainknak. A nemes vad húsát meg kell becsülni, hagyni kell, hogy ízei elvarázsoljanak bennünket.

Előkészületek: A magam részéről a vadhúsból készült ételek esetén az előkészületeket már az előző napon szeretem elkezdeni, hogy minden a szándékaim szerint érjen össze.

A vadhús teljes mennyiségét ízlés szerint nem túl nagy, de nem is túl kicsi kockákra vágom, és az egészet egy jó nagy üvegtálba helyezem.

A megpucolt fokhagymát összezúzom, rászórom a felkockázott húsra, majd megszórom a húst lestyános zöldségkeverékkel (kapható a boltokban “Vegamix”, vagy hasonló néven szereplő, kizárólag szárított zöldségeket tartalmazó - sót egyáltalán nem!! - Vegeta-szerű állapotú zöldségkeverék, amelyhez némi kis morzsolt lestyánt teszünk otthon).

8-10 szem szegfűborsot és vörösbort teszek az egész tetejére, 1 lapos evőkanálnyi Erős Pistát is hozzácsapok. Annyi vörösbort öntök az egészhez, hogy a húst kb. egy jó ujjnyira ellepje. A maradék vörösbort elszürcsölgetjük…

Az egészet kézzel alaposan átforgatom többször is, majd fóliával, vagy alufóliával a hűtőbe teszem, hogy érjenek csak szépen össze.

A főzés - leszögezhetjük - a bográcsban az igazi! Mindezek ellenére lábosban, gáztűzhelyen is remekművet lehet alkotni (persze, most a férfitársaimról beszélek - a konyhában a hölgyek elkészítik az ételt, mi férfiak pedig alkotunk… 😉 ).

Egyetlen lényeges különbség van a szabadtéri főzés és a konyhai munkálkodás között: a pirospaprika, ha megég, elrontja az ételünk ízét, munkánk örömét, mert keserű íze lesz a pörkölnek. Nem mindegy, hogy mikor rakjuk bele a pirospaprikát; bográcsos főzéskor az utolsó órában tegyük csak be, mert különben a bogrács falára ég, és megkeseríti a kedvünket is (amit - értelemszerűen - vörösborral élénkítünk).

A főzés menete:

Az edénybe belecsapok egy púpozott evőkanál házi zsírt, és üvegesre pirítom benne az előzetesen apróra vágott vöröshagymát. Beledobom az enyhén kinyomkodott és nagyjából lecsöpögtetett húst, amelyet a forró hagymás lében addig kevergetek, amíg nagyjából a hús felszíne keményebbnek, pörköltesnek nem tűnik. Hagyom, hogy saját levében rottyogjon még kb. 5-10 percig, majd ráöntöm a maradék “vörösboros páclét”, majd felöntöm annyi hideg vízzel - ha még szükséges - hogy az egészet mintegy ujjnyi magassággal lepje el. A megmaradt, tiszta vörösbort addig kortyolgatom, míg zajlik a főzés (ez kb. másfél két óra).

Az utolsó órában egy evőkanálnyi piros paprikát teszek bele, kevergetem, kb. negyedóra múlva megkóstolom, ha szükséges, akkor még sózom, után-fűszerezem.

Én a vadpörköltet tojásos nokedlivel, nokedlivel szeretem és tálalom, de finnyáskodó vendégeimnek főtt krumplit is készítek. Természetesen a puha, fehér kenyér és számtalan mennyiségű kisfröccs is elengedhetetlen tálalóeszköz. 😀

Frissítve 2011.06.04.

És itt láthatóak az áldozatok, akik elfogyasztották a vadpörköltet, 2 kg-nyi nokedlivel és némi savanyúsággal, 0,5 l körte típusú étvágygerjesztővel, 4 (0,7 l-es) + 1 (2 l-es) borral, 2 (2 l-es) szódával, és 10 dobozos Szalon sörrel.

[nggallery id=18 template=sample2]