Legalábbis én nagyon szeretnék egyértelmű igennel válaszolni rá. Szeretném azt hinni, és hiszem is azt, hogy nem a Karácsony miatt csillog a kis unokám szeme, amikor rám néz, amikor a levesből kihalássza a húsdarabot, amikor egy játékot kap, amikor a kutyának adhat enni.

Mindennap csillog, mindennap örülünk a párunknak, a barátunknak, a tiszta levegőnek, a sikereknek. Persze, néha fáj a fogunk, ég a gyomrunk, utáljuk a főnökünket, szakítunk a nagy szerelmünkkel, a kukába dobjuk a sikertelen hegesztésünket, a fenébe kívánjuk az ügyfelünket, a főnökünket, a beosztottunkat - néha az egész Világot!

A párom az imént azt mondta: “Gáncsolj el, ha meglátod, hogy a konyha felé indulok.” Igen, a Karácsonynak van némi mellékhatása; túlságosan ráérünk, túlságosan is el akarjuk mondani mindenkinek, hogy mennyire szeretjük őt, a szomszédot, a kutyánkat és a levelibékánkat is. Sütünk-főzünk, takarítunk, díszítünk, csak azért, hogy bebizonyíthassuk, hogy ezen a napon mi szeretünk jobban, többet, nagyobbat!

Pedig minden nap egy Karácsony: amikor a Skype-on integet a gyerek, amikor belekiabál az unoka a telefonba: “Szia Papa!!” - és már söpör is továb a sürgősen aktuális játékállomásához, amikor a Barátom meglapogatja a hátam, amikor a kollégám kikéri a tanácsomat, amikor a kutya hajnalban megbillenti a farkáát üdvözlésképpen, amikor a boltos odainteget a párizsi szeletelése közben, amikor a postás mosolyogva adja át a gyorshajtásról szóló értesítést (na, jó - ez nem egy igazi Karácsony, de a postás együttérzése azzá nemesíti a pár perces keserűséget).

Szerintem, a Karácsony csak annyiban más, mint a többi nap, hogy ilyenkor ég a gyomrom, fel vagyok puffadva, rá lehet támaszkodni a májamra, nem használok gyógyhatású készítményeket a gyakorta kínzó puffadások ellen és jojózik a szemem a sok nyálas karácsonyi félmese-történésről, amit a gyerekek nyakába zúdítanak a televíziók ezekben a napokban.

Nekem minden nap úgy Karácsony, ahogy van - a családommal, a barátaimmal, a munkatársaimmal, az ügyfeleinkkel, az emberekkel - mindaddig, amíg ők is azt gondolják, hogy egymást szeretni nem csak december 24-én kell, hanem egész évben… 😉