„Felkészülés a 2009-es adóévre” címmel a mai napon Pécsett tartotta az Adónavigátor Konferencia soronkövetkező előadását Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, az ismert adószakember.
Az előadó legfőbb erénye, hogy nem a talajtól elrugaszkodott sztárelőadó, aki egy budapesti miniszteriális íróasztal sejtelmes homályából megfellebbezhetetlenül szórja az igét, hanem egy hús-vér emberke, olyan mint akármelyikünk - csak nagyon-nagyon érti és szereti szakmáját.
És az ő szakmája nem csak az adótanácsadás, a könyvvizsgálat, vagy a könyvelés, hanem mindezek olyan egyvelege, amikor egyszerű, értelmes, emberi szavakkal tud reagálni a mikro- és kisvállalkozások problémáira, fel tudja dolgozni elméletileg, át tudja ültetni a gyakorlatba, és el tudja magyarázni akár egy szakembernek, akár egy vállalkozónak.
Reggel fél kilenckor, mikor kezdődött a regisztráció, egy széken ült, mintegy magába roskadva. Nézte ugyan a terembe lépőket, de - szerintem - nem igazán látta őket. Látszott rajta, hogy az előadását pörgeti magában.
Egy szaklap közelmúltban megjelent írásának tanusága szerint Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna - Zsuzsa - mintegy négyszázadik előadása körül jár - tehát, lett volna hozzá rutinja, hogy üdvözült arccal járjon-kelljen, majd meglesz valahogy, rutinból, az az előadás.
“Hiszen nem a dolgokban rejlik a hiba, hanem magában a lélekben. Ami a szegénységet nyomasztóvá tette számunkra, a gazdagságot is nyomasztóvá teszi. Miképpen egyáltalán nem számít, hogy a beteget faágyba vagy aranyágyba fekteted-e - bárhová cipeled, betegségét magával cipeli -, úgy nem számít az sem, gazdagságba vagy szegénységbe helyezik-e a beteg lelket. Vele tart gyarlósága.” (Seneca)
A WordPress Magyarország honlapján olvastam ma erről a felhívásról:
A nemzetközi blog szférában október 15-én rendezik a Blog Action Day-t. Ez a szervezkedés arról, szól, hogy a világ bloggerei ezen a napon egy meghatározott témáról írnak. Tavaly ez a környezetvédelem volt, idén a téma a szegénység.
A kezdeményezésről többet a blogactionday oldalán találhattok.
A felhívást már a nap folyamán láttam, és mostanáig, míg hazaértem a munkámból, az forgott az agyamban, vajon mi is jut eszünkbe a szó - szegénység - hallatán?
Elmondok egy rövid történetet, mert pár szóban nem tudom elmondani, hogy nekem mi jut eszembe:
Önálló munkavégzés, terhelhetőség, szabadság és kreativítás
Csoportirányítási képességek
Fiatalos lendület, feladatorientáltság
B-kategóriás jogosítvány
Megbízható számítógépes alkalmazási ismeretek (szövegszerkesztő, táblázatkezelő és levelezőprogram)
Nemdohányzó
Referencia, leinformálhatóság
Elbírálásnál előnyt jelent:
Adótanácsadói végzettség és gyakorlat
Idegen nyelv középszintű tudása, alkalmazása (angol/német)
Kapcsolatrendszer (pl. új ügyfelek, egészségpénztári, hitelintézeti működés, stb.)
További, szakirányhoz hasonlatos végzettségek és gyakorlatok (pl. vám, illeték, bank, controller, könyvviizsgáló, stb.)
Jelentkezés: kizárólag írásban, fényképes (egészalakos, közeli) önéletrajzzal (nem EuroPass !!), referencia - és fizetési igény megjelöléssel, és minden olyan fontos dologgal, amit úgy gondol a jelentkező, hogy tudnunk kell, vagy feltétlenül közölni szeretne.
Munkatársaim közül van néhány szenvedélyes horgász. Ahogy idejük engedi, elrohannak egy-egy tópartra, viszik a családot, a bográcsot, a jókedvüket, a társaságot és lelkesen áztatják a madzagot.
Akkor sem keserednek, ha semmit nem fognak (bár az, aki közülük semmit nem fog, számíthat a többiek véget nem érő ugratására - tudják, amolyan horgászmódon… )
Ha végképpen kevés az idejük (márpedig többnyire az, hiszen nagyon keményen, sokat és jól dolgoznak), akkor igyekeznek legalább a közeli akváriumhoz (a kb. 12 km-re lévő, abaligeti tenyérnyi horgásztavat hívják így, mert kicsi, de a gazda gondosan telepítgeti, és nagy nekikészülődés kell, hogy ott valaki ne fogjon valamit 1 órán belül), hogy legalább a tenyerükben érezzék a horgászbot rángatását. A halat nem kell elvinni, aki nem akarja, az nyugodtan, óvatosan visszahelyezheti a vízbe.
Most az afrikai harcsa fogásának van szezonja, a jószág kedveli a felmelegedett vizet, és nagyon tud kűzdeni, igazi sportélményt nyújt a horgásznak. Csalinak gyakorlatilag bármit lehet használni, a kukoricától a nadályig bármit, a mohó, falánk állat bármire rákap.
A kis társaság megérkezett a tett helyszínére, hogy egy kicsit sportoljon, csak éppen a csali maradt otthon… Sebaj, a közeli, a tóhoz tartozó büfében kapható finom juhbeles virsli - csak nagyon drága.
Ámellenben, nemcsak emberi tápláléknak, hanem - mint kiderült - afrikai harcsai tápláléknak is remek; ezek a haljószágok úgy jöttek rá, mint legyek a légypapírra.
Barátaink, fellelkesülve a sikeren, a legközelebbi alkalommal a Tescoban vettek egy csomag virslit; a csomag virsli kevesebbe került, mint a büfében egy virsli. Éljen a Tesco-gazdaságosság !
Szóval, tópartra ér, virsli feldarabol, kioszt (nem megzabál - szerencsére !), mint csali feltűz, vízbe dob, és.. és.. és.. a nagy semmi !!
El tudták azt követni, amit mások csak hosszas, gondos felkészüléssel: semmit nem fogtak. Egészen addig, míg valamelyikük sejtése, ami ott motoszkált a sikertelenség nyomán benne tettre nem fakadt: elballag büfé, veszi juhbeles virsli, feldarabol, feltűz, bedob és.. és.. és.. izomlázat kaptak. Annyi harcsával kellett megkűzdeniük, kiemelni, visszahelyezni, hogy karjaikban zsibongás volt a nap végére.
Komoly emberek lévén még két próbát tettek azonos eredménnyel.
Atyavilág ! Mi lehet a Tescos virsliben ??? (Még jó, hogy nem lehet horgászni az InterSPAR ketchuppal, az Alcatel mobilokkal, a Telstar márkájú MP3 lejátszókkal, a Labtec billentyűzet plusz egerekkel, stb…)