Azt ugyan még nem tudjuk, hogy melyiket fogja viselni, mert még pár hetet kell arra várni, hogy mi is lesz a gyerek neve.
Rita azt mondta:
- Apu! Annyira izgulok, hogy minden rendben lesz-e? Tartsuk csak szűk családi körben a hírt egyenlőre! Még mi sem éljük bele magunkat.
Ezt a mondatot még aznap három telefon követte (mindegyik semleges mondattal indult, alig várta, hogy rákérdezzek, és máris bugyogott a Kisemberkével kapcsolatos mondóka.. ).
Aztán így történt a következő nap is, majd tegnap délután a következő beszélgetés zajlott:
- Szia Apu!
- Szia Ritóka! Nincs baj?
- Nem nincs, képzeld megvannak a nevek!
- Öööö… nem arról volt szó, hogy nem élitek bele még magatokat?
- Nem is! Csak leültünk Balázzsal ebéd után egy órát, és átnéztük a naptárban az összes nevet. Egy naptárat összetéptünk, mert csak hülye nevek voltak benne Anasztázia, Jusztin, meg ilyen marha, modern nevek.
- Na! Mondjad már! Meg tudtatok egyezni?
- Persze! Minden névnapot végignéztünk, és maradt mindkét nemből kb. 8-10 név. Innen már könnyen kiegyeztünk.
- Mondanád már a végeredményt?
- Tamás és Veronika. Ángyán Tamás, vagy Ángyán Veronika. Még gondoltunk a Gábor és Gabriella párosra, de azt hiszem, azok majd a másodiknál lesznek kérdésesek.
- Hurrrrááááá!!!!
Szóval Kisemberkénknek már lesz neve, csak még addig hívjuk Kisemberkének, amíg kb. 3. hónapos korában ki nem derül, hogy Tamás, vagy Veronika?