Azt ugyan még nem tudjuk, hogy melyiket fogja viselni, mert még pár hetet kell arra várni, hogy mi is lesz a gyerek neve.

Rita azt mondta:

- Apu! Annyira izgulok, hogy minden rendben lesz-e? Tartsuk csak szűk családi körben a hírt egyenlőre! Még mi sem éljük bele magunkat.

Ezt a mondatot még aznap három telefon követte (mindegyik semleges mondattal indult, alig várta, hogy rákérdezzek, és máris bugyogott a Kisemberkével kapcsolatos mondóka.. ).

Aztán így történt a következő nap is, majd tegnap délután a következő beszélgetés zajlott:

- Szia Apu!

- Szia Ritóka! Nincs baj?

- Nem nincs, képzeld megvannak a nevek!

- Öööö… nem arról volt szó, hogy nem élitek bele még magatokat?

- Nem is! Csak leültünk Balázzsal ebéd után egy órát, és átnéztük a naptárban az összes nevet. Egy naptárat összetéptünk, mert csak hülye nevek voltak benne Anasztázia, Jusztin, meg ilyen marha, modern nevek.

- Na! Mondjad már! Meg tudtatok egyezni?

- Persze! Minden névnapot végignéztünk, és maradt mindkét nemből kb. 8-10 név. Innen már könnyen kiegyeztünk.

- Mondanád már a végeredményt?

- Tamás és Veronika. Ángyán Tamás, vagy Ángyán Veronika. Még gondoltunk a Gábor és Gabriella párosra, de azt hiszem, azok majd a másodiknál lesznek kérdésesek.

- Hurrrrááááá!!!!

Szóval Kisemberkénknek már lesz neve, csak még addig hívjuk Kisemberkének, amíg kb. 3. hónapos korában ki nem derül, hogy Tamás, vagy Veronika?