Nem kis büszkeség töltött el, amikor egy-két nap különbséggel ezt a két képet kaptam Rita lányomtól az unokámról; természetesen, az elsőt (a szívrablósat) azonnal kiszögeltem a telefonom fő képernyőjének, de a mai második már nem fér rá. 
Amint látható, Tomi unoka a klasszikus nagypapa vonalat követi: szerelem és Rejtő Jenő. És még csak kettő éves múlt….
2-3 éves lehettem, amikor kaptam egy kutyát. Szüleim mesélték - hisz’ én erre nem emlékezhetem -, hogy a Rexnek nevezett német juhász kutyával miket műveltem. Lovagoltam rajta, vagy éppen a torkán nyúltam le tudattalan, gyermeki szórakozásból, ő meg sem rebbent, valamiért úgy gondolta, neki így kell szolgálnia engem, a gyermeket.
54 évet vártam arra, hogy legyen egy olyan kutyám, amire gyermekkorom emléke okán várnom kellett; egy évvel ezelőtt eljött Borbála, Bori - egy eleven, kíváncsi, játékos, tanulékony, akkor még kiskutya.
Tegnap Borbála eltávozott.
2012. január 25-én a Fővárosi Önkormányzat döntéséről az alábbiakat olvastam:
A források biztosítása érdekében a fővárosi intézményi működési kiadások 10%-át zárolják addig, amíg a kormánnyal meg nem sikerül egyezni a BKV finanszírozásáról.
Rendben van,ha szar került a palacsintába, akkor azt ki kell onnan kotorni, mégpedig onnan kell az eszközt beszerezni, ahonnan éppen a leggyorsabban lehetséges. (Persze, nincs rendben, hogy az ezer sebből vérző oktatás, kultúra, egészségügy, stb. vérzéscsillapítása helyett sót szórnak a sebekbe, de ha én vagyok a főnök, onnan veszek el, ahonnan akarok és tudok.) :(
A mai nap vezető hírei a MALÉV leszállásáról, azaz a megállásáról szóltak. Olvasom: “Az akkori (2010-es évről van szó - a szerző megjegyzése) előkészületek alapján Oszkó szerint mintegy három hónapnyi munka kell, kellett volna ahhoz, hogy a Malév egy új társasággal a háta mögött felszállhasson.”
2 év nem volt elég ehhez a három hónaphoz; most jó időre (feltehetően örökre) lőttek a nemzeti légitársaságnak.
Rendben. Tudomásul vettem. Balfaszok, vagy pipogyák, vagy éppen rosszul számítók, vagy tehetségtelenek.
2026.01.18 - 00:16 Helyesbítés!
Egyik figyelmes olvasónk jelezte, hogy a “Traktor-hangszer” című írásunkban foglaltak nem helytállóak, és erről rövid kutakodás után (amit illett volna az írás közzététele előtt megtenni) úgy találtuk, hogy ezt benyaltuk:
The eRumor is a hoax.
The music is actually an acclaimed example of what is called “animated music” and is titled Pipe Dream. It is from www.animusic.com and is included on a DVD of other animated music productions.
The University of Iowa says there is neither a “Robert M. Trammell Music Conservatory” nor a “Sharon Wick School of Engineering” on the campus. Those are fictional institutions.
Updated 12/5/06
Ezt a hihetetlen masinát közös munkával készítették a Robert M. Trammel Zenei Konzervatórium és az Iowa-i egyetem Sharon Wick Mérnöki Kara.
A szépséghiba - miután a figyelemfelhívást követően körbenéztem -, hogy sem ilyen nevű zenei konzervatórium, sem ilyen nevű mérnöki kar nincs az iowai egyetemen…
A zene ugyan tetszik, és a computer animációs zenerészlet és a megfilmesítés is tetszik, de mégis: elnézést kérek mindenkitől, akit sikerült akaratlanul is megvezetnem ezzel a jó öt éves álhírrel!
FANTASZTIKUS!!!
Először olvasd el ezt a kis tájékoztatót, azután tekintsd meg a filmet (hangszóró legyen bekapcsolva)!
Ezt az elképesztően klassz dolgot a Smithsonian Intézetnek, a világ legnagyobb muzeológiai és kutatási komplexének ajándékozták.
Ezt a hihetetlen masinát közös munkával készítették a Robert M. Trammel
Zenei Konzervatórium és az Iowa-i egyetem Sharon Wick Mérnöki Kara.
Elképzelhetetlen, hogyan talál bele az összes golyó a megfelelő kúpba.
Ennek a fantasztikus gépnek a 97%-a (Iowa államból) Bancroftból, a John Deere (híres amerikai mezőgazdasági gépgyár) Ipari és Öntözőberendezések Gyárából érkezett. Igen, farm berendezésekből készült!!!
A csapatnak 13.029 óráig (6,26 évig) tartott összeállítani, igazítani, kalibrálni és tuningolni, mielőtt ezt a filmet leforgathatták volna.
De, amint ez majd látható lesz a filmen, megérte a fáradtságot!
Jelenleg az egyetem Matthew Gerhard Alumni Csarnokában látható, bár a Smithsonian tulajdonában van.
Szerintem nagyon szép dolog a tudást ilyen különleges alkotásokra használni. Bizonyára van gyakorlati haszna is, hiszen az öntéstechnológiától a vezérlésig sokmillónyi számítás, kísérletezgetés, elméleti háttér-ismeret szükséges egy ilyen szerkezet készítéséhez, és itt bizonyos, hogy minden szakmai csínja-bínja előkerült a traktorgyártásnak.
A nyelvújító és irodalomszervező Kazinczy Ferenc a fejéhez kapna, ha láthatná a bejegyzésem címét, amelyet az alkohológia, munkahológia szavak mintájára “alkottam”.
Ma olvasom, hogy a Facebooknak Magyarországon 3,5 - 3,6 millió felhasználója van. Elsőként a közgazdász bújt ki belőlem: ha csak havi egytized százalékuk hirdet az oldalakon rendszeresen, és csak alsó hangon 10ezer Ft-ot, akkor ez 36millió forint/hó bevétel. Első három hónapban kitermelik a gépterem árát, a negyedik-ötödik hónapban az energiáét, a hatodik-hetedikben a béreket és közterheit, a többi 5 hónap tiszta nyereség. Nem volt rossz ötlet, Mr. Mark Elliot Zuckerberg! Ahogyan azt egyik kedves barátom (és más is) többször hangoztatja: “Siker = Környezet + adottság + szorgalom + képzések!!!”
A Facebookra (FB) ugyanolyan könnyen rá lehet szokni, mint az alkoholra: könnyű hozzájutni (csak egy-két kattintás a feliratkozás), eleinte könnyed feloldást ad a mindennapok feszültségének oldására, csak egy-egy stampedli (milyen érdekes olvasni, hogy ki merre jár, ki mit csinál, kit mi foglalkoztat, általunk nem ismert érzéseket, vágyakat kelt, álomvilágba ringat). Később kialakul a függőség, már remeg a kéz, ha nem juthat a mindennapi betevőhöz, már mindenekelőtt a pohárért történik az első nyúlás, már minden rámegy az alkoholra (érdekes, a FB is fokozatosan vesz a karmai közé; barátok, ismerősök “vadászatával” kezdődik, kinek van több kapcsolata bejelölve, aztán némi kis játék, de olyan, amivel mindennap, akár többször is kell foglalkozni, bulik, találkozók, események, életek tárulkoznak ki - és mindehhez még úgy van megírva, hogy technikailag a kilépés sem egyszerű).
Egy kezdő honlapépítőknek szóló magyar nyelvű oldalon azonban fellelhető, hogyan töröljük Facebook-fiókunkat; aki a függőségét szeretné megszüntetni, annak csak ajánlható az egyszerű recept:
Erre a Facebook fiók törlése hivatkozásra rákattintunk, belépünk a fiókunba, ahol a kérdés fogad bennünket: “Töröljük a fiókot?”. A Küldés feliratra kattintással kezdődik a folyamat - ha kibírjuk két hétig, hogy nem lépünk fel a FB-ra, akkor a rendszer törli a hozzáférésünket (ravasz, mi?). Ha csak egyszer is belépünk, akkor mintha mi sem történt volna; vagy süppedünk a FB posványban, vagy sikerrel kilépünk.
Ön dönt, hogy facobook-ozik, vagy normális elfoglaltságot keres magának!
Azt sokan tudjuk, hogy miért nem jó a Facebook, de örömmel adnék teret olyan véleményeknek, hogy miért jó a Facebook?