2008. június 5. csütörtök
Gyerekzsivajtól volt hangos tegnap Pécsett, a Köztársaság téi óvoda, ugyanúgy, mint majd minden más óvoda. Izgatottak voltak az apróságok - ünneplőben feszengve pislogtak a melegtől és izgalomtól kipirult szüleikre; nem lehetett most a mászókára menni, a homokozóba ugrálni, vagy csúszdázni, semmi ruhakoszosító gyermektevékenységnek nincs most helye.
Évzáró ünnepségre készültek. Most adnak számot arról, amit az óvónénik tanítottak nekik. Amit bemutathatnak szüleiknek. Szerepelhetnek, megmutathatják kis énjüket.
Rövid versecskék, mondókák, énekek. Akadozó, pöszéző hangocskák, melyek hangosan, vagy alig hallhatóan, de mindenképpen szemet nedvesítően szárnyalnak.
Az ünnepség öt órakor kezdődik, persze, hogy az Anyukák már fél ötkor ott vannak; még egy kis igazítás a loknin, még egy kis lesimítás a fidres-fodros ruhán, még egy utolsó villámgyors átöltöztetés (persze, hogy az a büdös kölke mégegyszer lecsúszott hassal lefelé a csúszdán a hófehér ingében, persze, hogy az élre vasalt kis nadrágocskájával belecaplatott a medencébe -cipőstül ). Az Anyukák mindenre fel vannak készülve…
Vagyis… vagy még sem ?…
Nem bizony !
Önmagában is egetverő marhaság, hogy az óvoda elé parkoló-automatát telepítenek - erről már korábban írtunk egy szösszenetet.
Az meg különösen baromság, lelketlenség, hogy a közterület felügyelő (Pécsett a köznyelv lószarrugdósóknak hívja őket) szórakozás az, hogy a lejárt parkolójegy miatt büntetőcédulát ragaszt az Anyukák, Apukák autójára.
Itt nincs lakóház, nincsenek lakók, csak egy belső, aszfaltozott körforgalom van az óvodának és az iskolának.
Láthatja jól a hígagyú is, hogy az óvoda előtt feltünően nagy a forgalom, hogy a gyerekek és szüleik ünneplőben vannak, ha másból nem, ebből rájöhetne, hogy nem feketemise készülődik…
De nem ! Nem jön rá ! Őt ezzel bízták meg, hogy a Városháza parancsát a Városlakók érdekében teljesítse. Közfeladatot ellátó személy. Félve rettegett, pénztárcákat fosztogató cerberus !
Kérdem én tőlük: vannak gyerekeik ? Volt nekik Édesanyjuk ? Vagy őket a nap keltette ki, és nem kell sem Istent, sem Embert ismerniük ?
A havi tervüket éppen a könnyű, gyermekeiknek örülő szülőkön kell teljesíteni ?
Eszetlen Világ !
megjelölt szavak: büntetés, Édesanya, gyerek, öröm, óvoda, parkolás, szülő, ünnepség
Kategória: Egyveleg és egyebek, Sírjak, vagy nevessek ? | Nincs hozzászólás »
2008. május 4. vasárnap
Nincs még egy olyan kapcsolat az emberek világában, mint az Édesanya és Gyermeke között !
Mielőtt közös életük elkezdődne, már készülnek rá, a génjeikbe van kódolva ez a kilenc hónapos együttlét. Az első, képes híradást adó ultrahangvizsgálatnál már talán fel is öltöztetné lányát, fiát, holott csak babszemnyi, vagy alig nagyobb, mint egy kispárna.
Órákig gondol rá, eltervezi életét; az ő gyermeke a világon a legszebb, a legjobb, a legokosabb, a legek legebbike.
Tudja, hogy a vér surran ereiben a magzat felé, viszi az éltető oxigént, a táplálékot, a jövő minden reménységét.
Igen ő az Anyuka, az Édesanya, aki hordja testében az ő magzatát, az ő álmait, az ő vágyait, az ő reményét, őt, akiért élni fog, akiért aggódik, akiért mindent odaad - akár az életét is.
Soha, semmikor semmi sem változtatja meg ezt a kapcsolatot; vér a vérből, test a testből !
És Édesanyák ők, mindig, amíg csak Világ a Világ !
Az első szót amit gügyög a baba: ma-ma, aztán ha beteg, akkor a kétségbeesett kiáltás: Anyúúúú, fáááj ! Aztán amikor huncut módon felnéz, és ki akar kuncsorogni valamit: Anyucika.., aztán meg, ha nem engedik el a buliba:.. de Anya !
Amikor bemutatják a jövendőbelijüket: az Édesanyám ! És amikor eljönnek látogatni az új Anyukát: ugye milyen szép, Édesanyám ?
Az Anyu, az Anyuci, az Anyuka, az Anya, azaz az Édesanya Nagymama, Dédnagymama lesz, de amíg élsz, neki mindig Édes Kislányom, Édes Kisfiam leszel !
Lehetnek gyermekeid, lehetnek unokáid, lehet a hajad hófehér, de, ha ő még él, akkor Te vagy neki az ő szemefénye, a ragyogása, az Édes gyermeke.
Mindig veled van, mindig veled él. Ő tudja jól - ő hordott a testében, nevelt a testével -, hogy jó vagy, hogy jót akarsz. Ő mindig megbocsájt neked mindent, elnéz neked mindent, Ő mindig csak azt szeretné, hogy lásson, hogy remegő kezével megsimogasson.
Ő tudja jól, hogy az élet egy nagy rohanás, amiben a legfőbb küldetése az volt, hogy szenvedjen veled, hogy a világra hozzon, hogy felneveljen, hogy lemondjon a karrierjéről, hogy átadja neked az álmait, hogy helyetted sírjon, ha fáj, hogy együtt örüljön veled minden kis örömnek, szóval: igazi Édesanya legyen.
Van egy nap minden évben, május első vasárnapja, ahol ezeknek a hétköznapi hősöknek, az Édesanyáknak a napját köszöntjük. Ha meg tudjuk tenni, elmegyünk hozzá és virágot viszünk neki, ami elmondja helyettünk, amiket szavakba nem tudunk sohasem foglalni, vagy olyan tompán csengenek, mert mi sokkal-sokkal többet akarunk mondani annál, hogy szeretlek Édesanyám !
Ha távol vagyunk tőle, akkor is megállunk egy pillanatra, és erősen rágondolunk, és belesuttogjuk a levegőbe: hiányzol és nagyon szeretlek Édesanyám ! Bárhol is van ő, akár egy másik földrészen, akár a mennyekben (hisz’ hová máshová kerülhetne egy Édesanya, ha örökre eltávozott ?), biztosan tudni fogja, hogy gondolsz rá, és biztosan küld egy üzenetet Neked; Én is szeretlek édes Gyermekem !
És a szíved átveszi az üzenetet, érzed a meglóduló szellő érintésében Édesanyád simogató kezét !
Ezzel a csokorral köszöntöm Édesanyámat, a gyermekeim Édesanyját, a Barátaim Édesanyját, a Világ minden Édesanyját, Nagymamát, Dédnagymamát és Üknagymamát !
Ez a nap éppen olyan mint a többi: ma is nagyon hiányzol és szeretlek Édesanyám !
megjelölt szavak: Anyák napja, Anyuci, Anyucika, Anyuka, Anyukák, Édesanya, édesanyám
Kategória: Nincs kategorizálva | Egy hozzászólás »
Ambassador Club Pécs