Gondolatok a könyvelésen túl…

Pécsi könyvelőiroda blogja - erről-arról, meg ami nem fér a honlapjára

Bátonyterenyei WordPress-fejlesztő az EKF Pécs 2010-ért

Patai Lászlónak, a WordPress Magyarország tulajdonosának, aki bátonyterenyei lakós, nem valószínű, hogy az járt a fejébe, hogy sikerre vigye az EKF Pécs 2010 rendezvénysorozatait, vagy segítséget nyújtson a szálláskeresőknek akkor, amikor a legújabb fejlesztésébe kezdett.

Akkor miért is a fellengzősnek tűnő cím?

Patai László - természetesen wordpress-es alapokon - olyan fejlesztésbe kezdett, aminek pozitív hozadéka is lehet az EKF Pécs 2010 számára; összeállításában elérhetővé, kereshetővé válik a világ szinte összes hotelje, szállodája, panziója, és lehetővé válik az interneten keresztül történő helyfoglalás is. Személyes ismeretségünk okán a fejlesztő a pécsi szálláslehetőségek elérhetőségét már beépítette az oldalra.

Ha rákattintunk a Pécs Hotels linkre, akkor már láthatjuk, hogy a fejlesztő hol tart ebben a munkában, és ezen link kihelyezése minden pécs-baranyai blogger számára lehetőség, hogy a magunk módján segítsük az érdeklődőket abban, hogy a világhálón is megtalálják Pécsett, Pécs szálláshelyeit, hoteleit.

Szóval, rajtunk, bloggereken ne múljón a Pécs 2010 sikere, helyezzük ki ezt a linket, hogy nehogy az utcán kódorogjon a sok érdeklődő külföldi 2010-ben!


Gyülekeznek a Pécs-Baranyai Bloggerek!

Éppen egy héttel ezelőtt tettünk közzé egy felhívást ezen az oldalon, hogy várjuk a pécsi-baranyai bloggerek és olvasóik, ismerőseik jelentkezését egy közös honlapon történő megjelenésre.

A bejegyzés pillanatáig 27 blogot regisztrálhatunk a PÉCS-BARANYAI BLOGGEREK közös honlapján, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem mindenki közvetlenül pécsi-baranyai.

Van olyan, akinek “csak” Pécsi a neve, bár országos szaktekintély az internetes firkálás területén, de írásos megkeresésünkre azonnal írásban reagált: hozzájárul írásainak megjelenítéséhez a közös honlapon.

Balla D. Károly nem távolabbról, mint Ungvárról jelezte, hogy köszönettel elfogadja invitálásunkat. El-Lobo - A farkas, gerillamarketing-harcos barátunk nem véletlenül jelölte őt civil EKF nagykövetnek, hisz’ BéDéKá többször is Pécs jó hírét vitte a világba - nem tüke pécsiként. :)

Pécsről jelentkezett Haffner Roland, aki blogjában nagyon politizál, pedig azt is szeretnénk, ha néha szakítana időt másfajta írások megjelenítésére, de azért őt is köszöntjük. ;-)

Fiatal blog, éppen csak pár napos a Kamarablog, melyet dr. Síkfői Tamás neve fémjelez. Reméljük, hogy Tamás erejéből futni fogja a gazdaságpolitikát pécs-baranyai szemmel elemző írások közzétételére.

És ugyancsak elsők között tudhattuk társunknak a közös oldalon Héder Sándor barátunkat is, aki nem csak az elméleti csapatépítésben jeleskedik, mint a csapattréningek, coachingok atyja, és igazi apuka, hanem remek blogger, sőt! Ő is annak az Ambassador Club Pécs civil társadalmi szervezetnek a régi tagja, amelynek Síkfői Tamás és én is tagjai vagyunk, és amely szervezet szintén résztvevője a közös blognak. :) Barátság, politikamentesség, tolerancia - alapítva: 1993.

Két levélváltásba került, míg sikerült meggyőzni Koós Miklóst, a kiváló építészt, hogy egy szakmai blognak éppen a közös blogon (is) van helye. Hát persze! Ha nem betokosodot szakbarbár valaki, akkor de jó, hogy velünk tart!

És aki esetleg kedvet kapott, hogy indítson egy blogot, és annyit tud már, hogy egy levelet meg tud írni egy szövegszerkesztővel, meg azt el is tudja küldeni valahová, akkor annak szíves figyelmébe ajánljuk a Blogsulit, Weinreich Laci barátunk zöldségektől mentes blogját, aki még csak áttételesen, de már csatlakozott a közös honlaphoz.

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz… →

Mennyit ér egy ember?

Nemrégen olvastam az Ambassador Club Pécs honlapján kedves barátom, Makk Károly írását, aki Mészáros Andrásnak, az EKF Pécs 20010 főigazgatójának leváltása kapcsán gondolatszilánkjait tálalta elénk. Gondolatokat az emberekről, a kultúráról, az egészségügyről, a bennünket körbeölelő mikrovilágról.

Még barátom gondolatai, meglátásai, életérzései kavarogtak a fejemben, mikor beleütköztem az intrneten egy érdekes írásba, aminek az a lényege, hogy mennyit is érünk - forintban.

Az élet értéke nem mérhető. Mégis mérik. … az általánosan elfogadott nézet szerint az élet közgazdasági értéke annak a pénzösszegnek felel meg, amelyet a társadalom hajlandó arra fordítani, hogy egy ember életét várhatóan megmentse. Ha tízezer ember egy évben 500 dollárt hajlandó fizetni azért, hogy a kockázatközösség egy tagja olyan ellátást kapjon, amellyel tovább élhet, akkor az élet értéke ötmillió dollár…

A statisztikai emberi élet Magyarországon 2004-ben 350-400 millió forintnak felelt meg - derül ki Adorján Richárd: Az emberi élet értéke, Egy rendhagyó közgazdasági kérdés magyarországi vizsgálata című PhD-dolgozatából.

Csakhogy a statisztikai egyén nem egyenlő az emberrel. … a statisztikai ember nem létezik, nem létezett, s nem is fog létezni. Ebben az esetben a társadalom pontosan egy megmentett, de kilétében nem ismert életet értékel.

Az adott személy életét a gyakorlatban másként mérik, a peres ügyekben a bíróságok rákényszerülnek ennek meghatározására. A kártérítési ügyekben Magyarországon nincs egységes bírói gyakorlat. Amikor egy baleset vagy orvosi műhiba miatt pert indítanak, az emberi élet értéke a tárgyalótermekben általában milliókban mérhető. Az újszülöttek és az idős, beteg emberek élete olcsóbb, a még aktív, eltartásra szoruló hozzátartozókat maguk után hagyó, viszonylag fiatalon elhunytaké valamivel többet ér.

Nem is tudom? Mennyire furcsa - tulajdonképpen magunkat - közgazdasági fogalomnak tekinteni. Mértéket adni az élet értékének.

Egyik oldalról értem, megértem: valahol mindent mérni kell, összehasonlítani, elemezni. A számokkal dolgozni kell; tervezni, ütemezni, gyártani, ellátni, szolgáltatni, embert szolgálni.

Ugyanakkor, valahogy Karcsifater írásában foglaltak számomra az emberibb gondolatok…