Gondolatok a könyvelésen túl…

Pécsi könyvelőiroda blogja - erről-arról, meg ami nem fér a honlapjára

Címkék: gyerek

Leszáll a Malév, megáll a BKV, felrobban az agyam…

2012. január 25-én a Fővárosi Önkormányzat döntéséről az alábbiakat olvastam:

A források biztosítása érdekében a fővárosi intézményi működési kiadások 10%-át zárolják addig, amíg a kormánnyal meg nem sikerül egyezni a BKV finanszírozásáról.

Rendben van,ha szar került a palacsintába, akkor azt ki kell onnan kotorni, mégpedig onnan kell az eszközt beszerezni, ahonnan éppen a leggyorsabban lehetséges. (Persze, nincs rendben, hogy az ezer sebből vérző oktatás, kultúra, egészségügy, stb. vérzéscsillapítása helyett sót szórnak a sebekbe, de ha én vagyok a főnök, onnan veszek el, ahonnan akarok és tudok.) :(

A mai nap vezető hírei a MALÉV leszállásáról, azaz a megállásáról szóltak. Olvasom: “Az akkori (2010-es évről van szó - a szerző megjegyzése) előkészületek alapján Oszkó szerint mintegy három hónapnyi munka kell, kellett volna ahhoz, hogy a Malév egy új társasággal a háta mögött felszállhasson.”

2 év nem volt elég ehhez a három hónaphoz; most jó időre (feltehetően örökre) lőttek a nemzeti légitársaságnak.

Rendben. Tudomásul vettem. Balfaszok, vagy pipogyák, vagy éppen rosszul számítók, vagy tehetségtelenek.

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz… →

Az ő lelkük még romlatlan… (egy vicc)

Két kisfiú beszélget. A 6 éves így szól a 4 éves öccséhez:

- Te, szerintem itt az ideje, hogy elkezdjünk káromkodni. Most lemegyünk a konyhába anyuhoz, és mondunk valami jó zaftosat. Például én kitalálok valamit, ami “büdös franccal” kezdődik, te meg mondasz valamit, amiben lesz egy “ba’meg”.

A kicsi beleegyezik és elindulnak lefelé a lépcsőn. Anyuka éppen reggelit készít. A 6 éves lép be először és így szól:

- A büdös francba, én müzlit kérek !

Az anya jól eltángálja a bátyót és a lépcsőn felfelé menet még a fenekére húz egy párat, majd rázárja a szobaajtót.

Anyuka lejön a lépcsőn és megkérdi a 4 évest:

- Na, és te kisfiam, mit kérsz reggelire?

- Hát, ba’meg, műzlit biztos nem…

(Köszönjük a viccet Szabinak !)

A nap keltette őket, vagy volt egyáltalán jó édesanyjuk ?

 

Gyerekzsivajtól volt hangos tegnap Pécsett, a Köztársaság téi óvoda, ugyanúgy, mint majd minden más óvoda. Izgatottak voltak az apróságok - ünneplőben feszengve pislogtak a melegtől és izgalomtól kipirult szüleikre; nem lehetett most a mászókára menni, a homokozóba ugrálni, vagy csúszdázni, semmi ruhakoszosító gyermektevékenységnek nincs most helye.

Évzáró ünnepségre készültek. Most adnak számot arról, amit az óvónénik tanítottak nekik. Amit bemutathatnak szüleiknek. Szerepelhetnek, megmutathatják kis énjüket.

Rövid versecskék, mondókák, énekek. Akadozó, pöszéző hangocskák, melyek hangosan, vagy alig hallhatóan, de mindenképpen szemet nedvesítően szárnyalnak.

Az ünnepség öt órakor kezdődik, persze, hogy az Anyukák már fél ötkor ott vannak; még egy kis igazítás a loknin, még egy kis lesimítás a fidres-fodros ruhán, még egy utolsó villámgyors átöltöztetés (persze, hogy az a büdös kölke mégegyszer lecsúszott hassal lefelé a csúszdán a hófehér ingében, persze, hogy az élre vasalt kis nadrágocskájával belecaplatott a medencébe -cipőstül ). Az Anyukák mindenre fel vannak készülve…

Vagyis… vagy még sem ?…

Nem bizony !

Önmagában is egetverő marhaság, hogy az óvoda elé parkoló-automatát telepítenek - erről már korábban írtunk egy szösszenetet.

Az meg különösen baromság, lelketlenség, hogy a közterület felügyelő (Pécsett a köznyelv lószarrugdósóknak hívja őket) szórakozás az, hogy a lejárt parkolójegy miatt büntetőcédulát ragaszt az Anyukák, Apukák autójára.

Itt nincs lakóház, nincsenek lakók, csak egy belső, aszfaltozott körforgalom van az óvodának és az iskolának.

Láthatja jól a hígagyú is, hogy az óvoda előtt feltünően nagy a forgalom, hogy a gyerekek és szüleik ünneplőben vannak, ha másból nem, ebből rájöhetne, hogy nem feketemise készülődik…

De nem ! Nem jön rá ! Őt ezzel bízták meg, hogy a Városháza parancsát a Városlakók érdekében teljesítse. Közfeladatot ellátó személy. Félve rettegett, pénztárcákat fosztogató cerberus !

Kérdem én tőlük: vannak gyerekeik ? Volt nekik Édesanyjuk ? Vagy őket a nap keltette ki, és nem kell sem Istent, sem Embert ismerniük ?

A havi tervüket éppen a könnyű, gyermekeiknek örülő szülőkön kell teljesíteni ?

 

Eszetlen Világ !