2008. június 10. kedd
Munkatársaim közül van néhány szenvedélyes horgász. Ahogy idejük engedi, elrohannak egy-egy tópartra, viszik a családot, a bográcsot, a jókedvüket, a társaságot és lelkesen áztatják a madzagot.
Akkor sem keserednek, ha semmit nem fognak (bár az, aki közülük semmit nem fog, számíthat a többiek véget nem érő ugratására - tudják, amolyan horgászmódon… )
Ha végképpen kevés az idejük (márpedig többnyire az, hiszen nagyon keményen, sokat és jól dolgoznak), akkor igyekeznek legalább a közeli akváriumhoz (a kb. 12 km-re lévő, abaligeti tenyérnyi horgásztavat hívják így, mert kicsi, de a gazda gondosan telepítgeti, és nagy nekikészülődés kell, hogy ott valaki ne fogjon valamit 1 órán belül), hogy legalább a tenyerükben érezzék a horgászbot rángatását. A halat nem kell elvinni, aki nem akarja, az nyugodtan, óvatosan visszahelyezheti a vízbe.
Most az afrikai harcsa fogásának van szezonja, a jószág kedveli a felmelegedett vizet, és nagyon tud kűzdeni, igazi sportélményt nyújt a horgásznak. Csalinak gyakorlatilag bármit lehet használni, a kukoricától a nadályig bármit, a mohó, falánk állat bármire rákap.
A kis társaság megérkezett a tett helyszínére, hogy egy kicsit sportoljon, csak éppen a csali maradt otthon… Sebaj, a közeli, a tóhoz tartozó büfében kapható finom juhbeles virsli - csak nagyon drága.
Ámellenben, nemcsak emberi tápláléknak, hanem - mint kiderült - afrikai harcsai tápláléknak is remek; ezek a haljószágok úgy jöttek rá, mint legyek a légypapírra.
Barátaink, fellelkesülve a sikeren, a legközelebbi alkalommal a Tescoban vettek egy csomag virslit; a csomag virsli kevesebbe került, mint a büfében egy virsli. Éljen a Tesco-gazdaságosság !
Szóval, tópartra ér, virsli feldarabol, kioszt (nem megzabál - szerencsére !), mint csali feltűz, vízbe dob, és.. és.. és.. a nagy semmi !!
El tudták azt követni, amit mások csak hosszas, gondos felkészüléssel: semmit nem fogtak. Egészen addig, míg valamelyikük sejtése, ami ott motoszkált a sikertelenség nyomán benne tettre nem fakadt: elballag büfé, veszi juhbeles virsli, feldarabol, feltűz, bedob és.. és.. és.. izomlázat kaptak. Annyi harcsával kellett megkűzdeniük, kiemelni, visszahelyezni, hogy karjaikban zsibongás volt a nap végére.
Komoly emberek lévén még két próbát tettek azonos eredménnyel.
Atyavilág ! Mi lehet a Tescos virsliben ??? (Még jó, hogy nem lehet horgászni az InterSPAR ketchuppal, az Alcatel mobilokkal, a Telstar márkájú MP3 lejátszókkal, a Labtec billentyűzet plusz egerekkel, stb…)
megjelölt szavak: afrikai harcsa, horgászat, tesco virsli
Kategória: Egyveleg és egyebek, Könyvelőiroda közösség | 2 hozzászólás »
2008. május 13. kedd
2008. május elejével megindulni látszik a balatoni 2008-as évad.
A négynapos ünnep szikrázó napsütéssel köszöntötte az embereket, akik nem kis számban tobzódtak a Magyar Tenger körül. Nekem is volt alkalmam átutazóban egy kis időt - horgászás ürügyén - a nagy víz mellett eltölteni, ami annyira volt elég, hogy néhány benyomásomról számot adjak - ahogy mondani szokták; az első benyomásokról.
A Balaton kristálytiszta, gyönyörű, smaragdzöld színű, a vízállás rendbenlévő, mondhatnám bőséges. A stégnél, ahol úszni tanítottam a kukacot, a tavalyihoz képest kb. 30-40 cm-rel magasabb a vízszint, éppen normálisnak mondható.
A kereskedelem is éledezik. Sokan voltak, akik ráéreztek a remek időre, a rengeteg emberre, és bátran, szinte főszezoni nyitvatartási idővel kinyitottak. Az árukészleteken látszott azért, hogy ez a szezonkezdet, de aránylag normálisnak mondható a kínálat.
A balatoni lángos + sör: fogalom ! Legalábbis én két különböző alkalommal, két különböző helyen teszteltem a hírneves párost - nem találtam kivetnivalót bennük. Sem minőségben, sem mennyiségben nem akadt probléma. Nevezettek a küldetésüket hűen teljesítették.
A fagylaltos is bátran kinyitott, majdnem úgy soroltak előtte az emberek, mint egy nyári, rekkenő napo, és kínálatuk is meghaladta bármelyik pécsi fagylaltozóét - ízben, mennyiségben, választékban is. Három helyet is sikerült tesztelnem, természetesen nem a falánkság miatt, hanem azért, hogy a közösséget hűen tudjam tájékoztatni a fagylalt-fronti helyzetről…
Május eleje a déli parton - azt mondják - hagyományosan a tavaszi lomtalanítás ideje is. A házak előtt a legváltozatosabb megúnt, elnyűtt eszközök vannak felhalmozva. Vasgyűjtők - Suzuki után utánfutóval - pillanatok alatt begyűjtik a még értékesíthető fémhulladékot, a rozsdás mosógéptől a fürdőszoba polcig, a vaskerítés-darabtól a dróthuzalig mindent.
A helyi horgásztársak elmondása szerint a lomtalanításnak nagyon kellemetlen mellékhatása is támadt; a "gépesített vasgyűjtők" villámgyorsan mozognak le- és fel a települések utcáin, közben megfigyelik, hogy egyrészt hol vannak és hol nincsenek a házakban, másrészt azt, hogy milyen minőségű a lomtalanított anyag - és a hírek gyorsan tovaszállnak… megnövekszik a nyaralóbetörések száma, a besurranások száma, a "túl-lomtalanítások" száma (amikor olyat is elvisznek, amit nem arra szántak a tulajdonosok), a nyitva hagyott járművekből történő lopások száma. A rendőrség derekasan forgolódik, mondják a helyiek, de azért nem árt odafigyelni - mondják - nem csak a sajátra, hanem a szomszédokéra is.
A kereskedők, vendéglátósok, eladók többsége felkészült, udvarias; látszik, hogy tényleg komolyan veszik, hogy nekik ebből kell megélniük, nem a vevő "lerablásából". (Egy antpélda akadt csak, érdekes módon nem alkalmi, hanem állandó, helyi boltban, egy fonyódi vegyes kisáruházban: 12.34-kor érkeztem a 12.30-kor záró bolthoz, ahol a teljes személyzet a bejárati ajtó előtt állt, éppen ráfordították a kulcsot az ajtóra; unottan bámultak a pofámba, egyik sem kérdezte meg, mégis mit szeretnék ? Ők egy szövetkezeti áruház alkalmazottai, miért is lenne érdekük, hogy eggyel több vevőjük legyen, aki jólesően gondolna az üzletre, és mondaná tovább jó hírüket ?)
Az árszínvonal; nem éreztem, több helyen megfordulva sem, hogy a régi, lehúzós árak lennének. Szinte minden azonos áron kapható, mintha Pécsett vásárolná az ember, nemigen érdemes bármit cipelni azzal, hogy akkora nagy az árkülönbözet. Aztán menetközben (ha Pécsről a déli part felé megy az ember), akár a szigetvári Lidl-ben, akár a kaposvári Tesco-ban olcsón be lehet vásárolni bármit, és a keszthelyi Tesco sincs messze még Alsóbélateleptől sem, ha olyat szeretne valaki vásárolni, ami éppen a ház köré kelletik sürgetően. (Nekem pl. a keszthelyi Tesco mind méretében, mind választékában nagyobbnak tűnt a pécsinél - pedig még csak szezonkezdet van.)
Összességében nyugodt szívvel lehet ajánlani a Balatont a szabadságok idejére; kellemes, nyugodt, tiszta települések, normális, elfogadható árakkal (a szálláshelyek árai is elfogadhatóak, a szállások többsége tiszta, rendezett - kevés helyen kísért Zimmer Feri szelleme…).
Sajnos, a halak nem szaggatták az istrángot. Konkrétan: semennyire. Nagyon kevés horgásztárs mesélt idei fogási kalandjairól, a 99 % még a korábbi évek zsinorszaggató kalandjait adta elő. Valaki úgy fogalmazott: "Tessék csak nyugodtan beetetni, majd, ha hazamennek, a helyiek kifogják a halakat. Tudják, minket azért már mégis csak ismernek…"
megjelölt szavak: Balaton, horgász, horgászat, kereskedelem, szezon
Kategória: Egyveleg és egyebek | Egy hozzászólás »
Ambassador Club Pécs