Gondolatok a könyvelésen túl…

Pécsi könyvelőiroda blogja - erről-arról, meg ami nem fér a honlapjára

Címkék: közösség

Quo vadis, Bloger ?

Gyakran és sokat szambázok én is az Interneten, mint oly’ sokan manapság. Birkózom az információáradattal, igyekszem széjjelválasztani a búzát az ocsutól. 

Már régen túl vagyok azon, hogy a szex- és pornóoldalakon rácsodálkozzak olyanokra, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik (lehet, hogy még nagyon fiatal vagyok ? ).

A szakmához szükséges dolgokat keresem, magam is amolyan "író-féle" lettem; írok szakcikkeket, hozzászólok fórumokon, vitatkozom blogoldalakon, érdeklődöm hozzáértőktől…

A linkek pedig kézről-kézre adják az olvasókat, látogatókat.

A napokban átestem egy fiatal, frissen indult blogoldal szerzőjének írásán, ami annyira elgondolkodtatott, hogy ide is teszem, szó szerint:

Látom elég sokszor látogattátok meg idáig a blogomat, számszerint négyszázhatvannyolcszor (468). Nagyjából sejtem kik ezek az emberek, de bizonyára vannak számomra idegen látogatók is. Arra kérek mindenkit, hogy azért néha szóljatok hozzá. Nem muszály minden bejegyzéshez, csak jó volna tudni a véleményeteket. Jól esne pár visszajelzés, hogy amit és ahogyan írok jó-e így, tetszik-e. Ha tetszik valami, írd le a véleményed! Ha akarod legyél anonym, nem számít…

Forgattam magamban a gondolatot, majd tettem az íráshoz egy bejegyzést. És nem volt ezzel vége: a gondolat motoszkált továbbra is bennem; a mi oldalaink, a Könyvelőiroda Pécs, a Könyvelőiroda és Partnerei Közösségi oldal - amit most olvas - és az Ambassador Club Pécs oldalak látogatottsága az elmúlt alig több, mint egy évben meghaladta a 70ezer látogatást. Tehát nézik, olvassák a honlapokat, csak éppen a hozzászólások száma csekély.

Komment nélkül közzéteszem az előbb említett blogba írt hozzászólásomat:

Igen, én is azon nehányak közé tartozom a 468-ból, akik időnként rápislantanak honlapodra - amúgy hétköznapiasan, lóhalálában.. ;)

Én is hasonló gondolatokkal foglalkozom; írom, írom a magamét, látom a webstatisztikát, és kételkedem, hogy jó irányban haladok-e ? Olvasnak, megnéznek, jönnek-mennek a honlapokon, csak a hozzászólások nagyon gyérek.
- Miért is ? - kérdem sokszor magamtól.
- Rosszul írok ? Rossz a téma ? Nem működik az oldal ? Elég, ha éjjel-nappal simogatom, puszilgatom a blogjaimat ? - sorjáznak a kérdések

A blogolás - annyiszor, és annyiféle okos módon leírták már - privát műfaj; kicsit elmondom, kiírom magamból amin éppen az agyam forog, kiegészítem napi mimikáimat.
Sokakat érdekel, sokakat nem. Megnézik, elolvassák, gondolnak róla amit gondolnak, mennek tovább, és - talán - a gondolatom szikrája náluk is kis tüzet hoz, amit saját blogjukban tovább-kerekítenek.

És nézi a webstatisztikát, örül, hogy látogatják, és várja, hogy megosztott gondolataira valami további reagálás történjék.
 
Addig pedig azon gondolkodik: “Quo vadis, Bloger ?”, azaz: Hová tartasz, Blogíró  ?

A jó mindig elnyeri méltó büntetését

 

Nem tudom, talán biciklibelsőben élnek ezek a bürokraták ? Vagy ennyi hiányzott a prémiumából ? Ha esik az eső, neki nem kell a tetőn járni, hogy a megrendelő ne ázzon el.

Ő biztosan megkapja a fizetését, 13. havi bérét, 14. havi bérét, szociális juttatását, nem kell izgulnia, hogy telik-e járulékra, azt a fizetésével együtt az adófizetők megfizetik, azok, akiktől ez kifacsarják.

A jó mindig elnyeri méltó büntetését !

Könnyű bejelentett vállalkozóhoz, bejelentett munkahelyre, bejelentett helyszínre menni, mert az biztosan ott van, már csak a tökeit kell megfacsarni… Bontásoknál, használt építőanyag-kinyeréseknél, színesfém kereskedéseknél miért nincsenek például jelen, estleg csak rendőrrel, tűzoltóval, katonával. Félnek, hogy hátbavágják őket egy lapáttal.

2008. március 29-én az adoforum.hu szakmai fórumán az alábbi segítségkérő levél volt olvasható:

 

Sziasztok!

Segítsetek legyetek szívesek!

A párom reggel elment dolgozni. A nagy kapkodásban (mert félt az esőzéstől és a tetőt kellett fóliázni, meg ez amolyan hirtelen jött munka volt, aminek először nagyon örültem) itthon felejtette az AM könyveket és a nyilvántartólapjukat. (hiába készítettem ki L )

Na, persze, hogy ma kaptak munkaügyi ellenőrzést. A két Am-könyvért haza rohant (szerencsére két utcával arrább dolgoztak) A nem szerencse az volt, hogy a fiúk nem írták alá. ( ha nem volt ott, nem is tudták szegények. Bár  az egyik  többször is dolgozott már  nálunk , ezért kereshette volna, de szerintem Ő is azon volt, hogy minél gyorsabban  legyen fent a fólia, ne hogy leázás legyen belőle.  Meg hát ez nem az Ő dolga lett volna, tehát  nem is akarom hibáztatni )

Megkérdeztem a munkaügyi ellenőröket, hogy be kell-e jelentenem Őket a mai napra. Azt mondták, hogy nem csak majd utólag azt is le fogják ellenőrizni, hogy a 0808M-en jelentettem-e őket.

A jegyzőkönyvben a következő áll ( a lényeget írom)

….. nyilatkozom, hogy alkalmazásomban 2 fő AM- könyvvel foglalkoztatott munkavállalóm van. …. Velük arra a napra a munkavégzésben-szóban állapodtam meg, írásos szerződést még a mai napra nem kötöttünk. Az Am könyvek a lakásomon voltak, nem a munkaterületen. A munkavállalók munkáját én irányítom, ellenőrzőm és az én eszközeimmel dolgoznak alkalmanként, napi 8 órában….. ( még le van írva, hogy mettől meddig , mennyi a napidíjuk és milyen munkakörben vannak foglalkoztatva )

Semmi arra utaló nincs benne, hogy erre az egy napra be kell Őket jelentenem, sőt mint már írtam is azt mondták, hogy nem kell. Úgy tűnt (legalább is nekem)  , hogy nem voltak rossz indulatúak, sőt aki írta a jegyzőkönyvet azt láttam rajta, hogy sajnálja a dolgot, de hát valóban szabálytalanság történt, nem tehetnek mást.

 Szerintetek sem kell bejelentenem a fiúkat erre az egy napra ???

Ezek szerint valamilyen formában még is csak elfogadható volt a kiskönyv, annak ellenére, hogy a dolgozók nem írták alá???   Nem szeretnék most meg azért büntetést kapni, mert nem jelentettem be őket!

Segítsetek.  Ki mit tenne a helyemben?

 

Sokan válaszoltak, sokan adtak tippeket, sokan szorítottak a levélíróért, mígnem tudatta velünk a Fórumon, hogy 2008. április 24-én megérkezett a Határozat:

 

Sziasztok !

 

Megjött a határozat ! Kapaszkodjatok meg!

400.000 Ft a büntetés !!! :(((((((((((((((((((((((( 

Szerencsére be lettek jelentve, mert benne van a határozatban, hogy be kell Őket jelenteni !!!  

Tehát igazuk volt azoknak akik azt írták, hogy volt már ilyen tapasztalatuk és bizony utólagosan is be kellett jelenteni a dolgozókat. Ha nem tettem volna meg most még jönne az APEH büntetés is !

Benne van az is amit a CD jogtárból már kiolvastam, hogy 30.e ft-tól - 8millió ft -ig lehet a bírság.

A fellebezhetek de csak 16.000 Ft-os illeték bélyeggel. ( ez is nagyon jó) Mondujk nincs miért, mert a tény az tény. 2.200 Ft illetékbélyeggel kérvényezhetem a részlet fizetést ……. ez is nagyon jó :((( Még ha meg is adják, MIBŐL fízetem meg ???? Kezdő EV, tavaly júniusban váltotta ki az ig-át. Ács-állványozó munkáról van szó ami igen csak idény jellgü, nem beszélve még az időjárás fügvényéről !!!!!

Teljesen el lehetettlenítik a vállakozót. Egész télen csak a költsége volt, mert a járulékokat fizetni kellett ( ezt nem is kell nektek ecsetelnem)  Most meg azért dolgozik, hogy fizesse továbbra is a közterheket meg a büntetést ???? Akkor most már tényleg nincs miért! :((((

Eddig is az én fizetésemből éltünk. Ha a fiam nem a páromnál lenne tanuló, komolyan mondom vissza adnám a vállalkozását és kevesebb idegeséggel élnénk nyugodtan tovább.

Hát most tényleg hogyan tovább ???

Szerintetek van értelme valami kérvényt írni, hogy legalább mérsékeljék és adjanak még arra is részletfizetési kedvezményt ????

 

Én már nem értek semmit ! Aki dolgozik arról húzzuk le még a bőrt is ? :((((

Kinek van valami jó ötlete ? Mit is tegyek most ?????

 

Nem is tudom, hogy ilyenkor miért sejlik fel bennem az a 2007. októberében másodszor megjelenített levél, ami az interneten keringve sok-sok oldalon kapott helyet ? Aki nem akar keresgélni a 2007. év archívumai között, annak itt az akkori cikkünk helye: Ez egy másik levél címmel.

 

Ha másokért teszünk, magunkért is teszünk - követendő kezdeményezés Pécsett, a Kemény Zsigmond utcában

Nagyon nem szeretem azt, mikor hallom, hogy valaki tele szájjal kiabálja; “…koszos a város, tele van szeméttel, hát ezek miért nem gondoskodnak a takarításról ?”, majd hanyag eleganciával eldobja a kezében lévő papírzsebkendőt, amibe előzőleg harsányan belecsulázott.

Nemkevésbé gyűlölöm, mikor látom, hogy az előttem lévő autók valamelyikéből repül az útszélre a gyerek kiürült üdítőspalackja, Apuci elfogyasztott szendvicsének szalvétája, Anyuci make-up kiigazító vattapamacsa, stb.

Soha fel nem foghatom, hogy milyen úton-módon kerülnek az útmenti árokparkokba, útpadkákra a műanyag szemeteszsákok, kilyukadt bicikligumik, óvszerek, sparheltek és gőzmozdonyok ? Odacsempésződnek ? Éjszaka, városrészek lakói feltűnés nélkül settenkednek a másik városrészbe, hátukon régi újságpapírral, szakadozott konyharuhával, enyhén szaros babapelenkával, kimustrált , lehúllott csempedarabbal, beszáradt festékvödörrel ? Mondjuk, a meszesiek lerakják a szemetet Uránvárosban, az uránvárosiak a Belvárosban, a belvárosiak Nagyárpádon, a nagyárpádiak Meszesen, majd huss !, lábujjhegyen elosonnak ?

Akárhogyan is történik, nagy népvándorlásnak kell történnie az éjszakai órákban, mert az utak mentén - bizony - szép számmal található szemét. Azok tudják ezt igazán, akik egy nagyobb forgalmú út mentén laknak, ahol a szemét egy idő után összegyűlik, és nagyon zavarja az ottlakókat.

Erre gondolt Pécsett, a Kemény Zsigmond utcában lakó Kovács és Keresnyei család, amikor az utca minden lakójának postaládájába helyezték felkérésüket; gyűjtsön mindenki közösen szemetet az utcájukban, tisztítsák meg az útmenti árkokat.

A szemetes környezetünkről saját magunk, mint szemetelők, tehetünk. Lássuk be, közintézményeinket nem azért tartjuk, hogy a renitens magatartásunk eredményét folyamatosan eltakarítsa ! Pécsett, a Kemény Zsigmond utca lakói is így gondolták - és cselekedtek.

- Arra gondoltunk, hogy talán egy kisebb közösséget is összehoz az akciónk, nem utolsósorban nem bántja a szemét a szemünket, mikor hazafelé tartunk - mondták egyöntetűen.

Március 8-án 10 órára hívták az embereket. A Biokom egy 4m3-es konténert biztosított a helyszínre - ingyenesen, szállítással együtt. A hideg, 5 C°-os, borongós szombat délelőtt 5 család 13 fővel állt neki szemetet gyűjteni. A kisbolttól majdnem a temetőig terjedő részen, mintegy két órányi munkával a négy köbméteres konténert alaposan megpúpozták. Önként dolgozott kicsi és nagy, öreg és fiatal.

A nagy hideg ellen jól beöltözve, jó ütemben haladt a munka, gyűltek a szemeteszsákokban az eldobált szemetek. Ahogyan az lenni szokott; jókedvű ugratások és élcelődések mellett szaporázták a munkát, és ismerkedtek egymással.

Ami különösen érdekes volt, az a korösszetétel; volt óvodás, teenager, felnőtt, nyugdíjas. Valahogy fontosnak tartotta mindenki, valahogyan szívügye volt mindenkinek, hogy együtt legyenek, együtt cselekedjenek.

A legfiatalabb résztvevő - Nagy Máté Levente - még csak hat éves, szemmel láthatóan kellően beöltözködött az akcióhoz, és a sőrt is kesztyűs kézzel cipelte valakinek.

- Nem fázol, Máté ? - kérdeztem tőle, amikor egy pillanatra hajlandó volt megállni.

- Nem ! - mondta határozottan, és igyekezett tovább, hogy a felnőttektől kapott, direkt neki, erre a célra kihegyezett szemétgyűjtő fadarabjára felszúrhassa a következő áldozatát.

Édesanyja később elmondta, hogy a lefekvés előtt nem volt kis feladat megértetni a fiúval, hogy a kedves szemétgyűjtője nem mehet vele aludni az ágyba…

A résztvevők elhatározták, hogy a tavaszi nagytakarítást követni fogja az őszi nagytakarítás. Remélik, hogy még többen fognak csatlakozni hozzájuk, hisz’ mindenki láthatja az eredményt: ragyogóan tiszta környezet.

Ha a közösség összefog, és maga körül rendet teremt, akkor nem kell arra várnunk, hogy majd valaki összesöpör a portánk előtt. Tiszta, kulturált lesz környezetünk, lelkünkben több erő gyűlik, hogy rászóljunk a szemetelőkre, ne adj Úristen, magunk sem válunk szemetelőkké.

Végülis; a közösségünk törekvése a mi törekvésünkké is válik ! És a legtöbbet magunkért mi magunk tehetünk, együtt a többiekkel és külön-külön is !